Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Újlaki Pongrácz Zsuzsánna–Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata régészeti módszerekkel: Aquincum, a főváros római kori városelődje – a városi régészet és annak örökségvédelmi hatósági háttere
Újlaki Pongrácz Zsuzsánna-Zsidi Paula: A városkép történeti vizsgálata... 191 BUDAI VÁR PESTI BELVÁROS ÓBUDA (AQUINCUM) 1. kép. Budapest három történeti városmagja a mai városképben. (Horváth Zoltán felvétele) főváros három történeti városmagját több kisebb települési központ veszi körül, általában egy-egy fővárosi kerületnek megfelelően. Ma a budai vár és a pesti belváros a Duna két partján szinte egy tömböt alkot, amelynek nagy része a világörökség részét képezi. Északabbra helyezkedik el, s az előbbieknél nagyobb kiterjedésű Óbuda történeti városmagja; ez fővárosunk ősének, legkorábbi elődjének tekinthető. Mindhárom történeti városmag más és más jellegzetességgel bír. Míg Pest zömében az újkor emlékeit mutatja, Buda a középkor maradványait idézi, addig Óbuda egyedi történeti értéke a római kori város, Aquincum, Pannonia Inferior (Alsó Pannonia) egykori provincia székhelye. Budapest területe a paleolitikumtól (Kr. e. 50 000) lakott volt.4 Alapvető emberi telepítő tényező volt kezdetektől fogva a földrajzi környezet: a Duna vízi útja, a szigetekkel tagolt meder, a folyami átkelők, a Dunához vezető patakvölgyekkel szabdalt dombvidék, barlangokkal, forrásokkal.5 A lelőhelytérképek6 alapján (1. ábra) az újkőkorban (Kr. e 5500—4500/4400) és a rézkorban (Kr. 4500/4400-3000) magaslati vagy a Duna mentén kialakított telepeken éltek az emberek, de a feltárt lelőhelyek alapján településszerkezet még nem rekonstruálható. A bronzkorban (Kr. e. 3000/2700-800) intenzívebb megtelepedés jelentkezik a Duna vízi útja mentén, a folyó jobb partján, a későbbi limes vonala 4 Budapest története régészeti korszakainak részletes összefoglalása: NAGY 1973. 5 Aquincum területének egykori vízrajza és geomorfológiája összefoglalóan: H. KÉRDÔ- SCHWEITZER 2010. 6 ZSID1 2009. 14-21. p.
