Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Keller Márkus: Az óbudai kísérleti lakótelep és a kádári modernitás
176 Városépítés, várostervezés használhatóság az alapkövetelmények egyike lett. A lakások használati értékének növelését a tervezők elsősorban a kis lakóterületen végrehajtott differenciálás (a lakóhelyiségek újszerű kapcsolata) és a lakóterület növelése útján (nappali, étkezőfulke) próbálták elérni. A lakásalaprajzok jobb szerkesztése és a nagyobb alapterület mellett a lakások használati értékének növelését szolgálta a többféle, a lakosság igényeihez alkalmazkodó típusterv kidolgozása. A program irányítói a feltételezhető lakásigényeket egyrészt településfajták szerint különböztették meg. Úgy látták, hogy az adott település közművekkel való ellátottsága és városiassága befolyásolja, hogy lakói milyen lakásokat igényelnek. Nem meglepő, de fontos, hogy a falusias településekre szánt többszintes lakóházak lakásait egyszerűbb alaprajzzal és gyengébb technikai felszereltséggel kívánták ellátni (igaz, nagyobb alapterület mellett), mint városi, nagyvárosi megfelelőiket. A lakásigények másik változója a jövendő lakók foglalkozása. A fő rendezőszempont a különböző foglalkozásoknak a falutól való távolsága volt. A segédmunkások mint „a falusi életmódtól nem régen elszakadt munkásréteg” és az értelmiségiek mint a leginkább urbánus csoport jelentették a skála két végpontját. Ennek megfelelően a vidéki munkásságnak lakókonyhát szánták nagyobb kamrával, a kiskeresetű munkás és alkalmazott számára, mivel kevés bútora van, a kisebb alapterületű és egyszerűbb lakás a megfelelő, az „értelmiségi dolgozók otthoni munkahelyéül külön kis szobát” terveztek.13 A program azonban a család létszámával összefüggő lakásigény meghatározását tekintette a leglényegesebbnek, mivel a korábbi tervezési normában ez nem volt szempont. Kiindulási alap volt, hogy minden lakóhelyiségbe fekvőhelyet tervezzenek, és arra kell törekedni, hogy a szülők és a gyerekek külön szobában való elhelyezése lehetséges legyen. A frissen kidolgozott normajavaslat egy-két személy által lakott garzonlakásnak 30-32 m2 hasznos alapterületet javasolt. Az egyszoba-lakókonyhás, 35-38 m2-es lakásban egygyermekes családot kívánt elhelyezni. Négy fő számára a lakás alaprajzától függően 48- 64 m2-t tartott elegendőnek. A javasolt legnagyobb lakótér (hat főre) 66-70 m2. A lakóterek jobb kihasználását szolgálhatnák a beépített bútorok; a beépített, gépesített konyha kisebb alapterületet tesz lehetővé. Nyugat-európai példák alapján a többfunkciós, összefüggő lakóterek kialakítása is felmerült.14 A program végül olyan típustervek alkalmazását javasolta, amelyek többféle lakáshasználati igényt képesek kielégíteni. A korábbi trenddel szemben másfél, illetve két és fél szobás lakásokat kell építeni, mivel így az építendő 13 Csordás 1955.266. p. 14 Csordás 1955.267. p.
