Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Keller Márkus: Az óbudai kísérleti lakótelep és a kádári modernitás
174 Városépítés, várostervezés nem játszottak olyan komoly szerepet, hogy a kívánatos életmódról alkotott (állami és építész) ideát elnyomhassák.8 A továbbiakban az állami lakástervezés és tipizálás II. világháború utáni történetét vázolom, majd a dolgozat záró részében az OKL konkrét megvalósulását, fogadtatását és szakmai utóéletét mutatom be. Lakástervezés a II. világháború után Az 1945 után meginduló tömeges lakásépítésnek három fő igényt kellett kielégítenie. Az állami szervek minél olcsóbban minél több lakást akartak építeni, a lakók és az építészek pedig a modern életformának megfelelő, jól használható lakásokra vágytak.9 A 20. század második felének tömeges állami lakásépítése Magyarországon lényegében felfűzhető e két szempont (gazdaságosság és korszerűség) küzdelmére. Az általánosan alkalmazható típustervek, amelyek egyben egy adott értékrend közvetítésére is alkalmasak voltak, a tömeges építkezés gazdaságosabbá, gyorsabbá tételének kézenfekvő formái voltak. A háború utáni első ilyen típusterv-gyűjtemény az Országos Építésügyi Kormánybiztosság kiadásában jelent meg 1947-ben.10 A tervek egyszerre akarták felhasználni a külföldi lakásépítési tapasztalatokat és megteremteni a típustervekre való igényt a hazai „lakóközönségben”. Legfontosabb feladatuknak (a kor retorikájának megfelelően) az osztálykülönbségek felszámolását tekintették, vagyis azt, hogy a nagyobb, jobb lakáshoz jutás ne a vagyoni körülmények függvénye legyen. Úgy vélték, a lakás megfelelő differenciálása csak az eddigi átlagnál nagyobb alapterületen lehetséges. A megfelelő lakásnagyságot a lakók száma, a beosztást szokásaik és foglalkozásuk alapján határozták meg. Kiálltak az étkezőfülke és a beépített konyha szükségessége mellett, és a beépített szekrények használatának fokozatos elterjesztését javasolták. A tervezők lelkesedését jól mutatja, hogy a jövőre nézve minden lakásba központi fűtést és melegvíz-szolgáltatást képzeltek el, és hogy típusterveikben a nappaliba nem került hálóhely. Az elveknek megfelelően az elkészült tervek viszonylag nagy alapterülettel (50-70 m2 között) számoltak, a többségében kétszobás lakásokat konyhával, kamrával, külön WC-vel és fürdőszobával, illetve lehetőség szerint erkéllyel látták el. 8 Az Óbudai Kísérleti Lakótelep különleges szerepét hangsúlyozza Szántó Katalin is. SZÁNTÓ 2001. 9 Csordás 1955.257. p. 10 Kismarty-Lechner 1947.
