Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Keller Márkus: Az óbudai kísérleti lakótelep és a kádári modernitás
172 Városépítés, várostervezés A lakótelep-építés, illetve kitüntetetten egy konkrét lakótelep építésének vizsgálata több okból is jó lehetőséget nyújt a fenti kérdések vizsgálatára. Egyrészt a lakás, lakhatás alapvetően meghatározza az életmódot, így annak vizsgálatában is fontos szerepet tölt be. A lakásépítés és a lakáshasználat tudatos megtervezése, illetve ennek igénye a klasszikus modem építészet egyik legfontosabb jellemzője, amelynek képviselői 1945 után elfoglalták az építésügy meghatározó pozícióit.3 Másrészt a lakótelep-építés (és különösen az Óbudai Kísérleti Lakótelep építése, ahogy amellett a későbbiekben érvelni fogok) lehetővé teszi a téma többszintű vizsgálatát. Hiszen az ideális lakásról és lakáshasználatról szóló diskurzus elemzése mellett lehetőség van a konkrét megvalósult lakások és használatuk vizsgálatára. így az elméleti konstrukciók gyakorlati megvalósulásának vizsgálata mellett azok gyakorlati recepciója is az analízis tárgya lehet. Az már csak külön öröm a kutatónak, amikor a kortárs szakmai diskurzus arra is lehetőséget nyújt (minijeién esetben), hogy a gyakorlati recepció elméleti recepcióját is vizsgálni lehet. A modernizáció és a modemitás hosszú ideje fontos fogalma a társadalom- és gazdaságtörténeti kutatásoknak. A modernizáció 1940-es években kidolgozott klasszikus elméletét azonban komoly kritika érte az 1980-as években. A „multiple modernities”-fogalom köré rendezhető kritikák arra hívták fel a figyelmet, hogy a klasszikus modernizáció elmélete nyugat-centrikus, monocivilizatorikus narratíva.4 A kortárs történeti kutatások azonban éppen ennek az egységes nyugat(-európa)i narratívának a létezését és az egész világra kiterjedő diffúzióját cáfolják. A „multiple modemities”-elmélet (és az ennek jegyében fogant kutatások) arra hívja fel a figyelmet, hogy a modernizáció egynemű szemlélete nem szükségszerű, és a modernizáció folyamata másként, más ütemben folyt le Európa és a többi kontinens különböző régióiban, társadalmaiban.5 Ezen értelmezés talaján elemzem az 1950-60-as évek lakás- és lakótelepépítésének történetét, elfogadva Björn Wittrock értelmezését, aki szerint „a modemitást inkább egy sor ígérvényként, azaz remények és várakozások valamely összességeként foghatjuk fel, amelyek minimális követelményeket tá3 Erről részletesebben ld. KELLER 2010a. 4 Niedermüller 2008. 8. p. 5 A „multiple modernities”-elmélet alapszövegei már magyarul is elérhetőek: NlEDERMÜLLER- HORVÁTH-OBLÁTH-ZOM BORY 2008. A klasszikus modeminizációs elmélet történettudományi kritikájáról, különösen Kelet-Európára vonatkoztatva lásd: HROCH-KlUSAKOVA 1996. és Wingfield, 2004., különösen 548. p., illetve a középiskolai tanárok professzionalizációja kapcsán KELLER 2010b.
