Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Gagyi József: A Sztálin tértől a Színház térig. Marosvásárhely, 1959–1973
Gagyi József: A Sztálin tértől a Színház térig. Marosvásárhely 1959-1973 143 Boros Tamás utcából Pékség, a Kemény Zsigmondból Rakéta, a Vörösmarty Mihály utcából Szputnyik, a Toldi Miklósból pedig Cukorgyár utca.54 1965-ben, Gheorghiu-Dej halálakor a tartományi pártbizottság bürója szimbolikus gesztust tett: május 15-i ülésén elhatározta, hogy az a tér, amelyik már viselte Széchenyi István, I. Ferdinánd, illetve Sztálin nevét, és ekkor Rózsák tereként volt ismert, valamint a központ másik része, a Szovjet Hősök tere ezután egységes térként vegye fel a Gheorghe Gheorghiu-Dej nevet. A javaslatot azonban a legfelső vezetés - nem tudni, milyen meggondolásokból - nem fogadta el. A Főtér nevének folytonossága 1962 óta máig megmaradt. A 60-as évek végén, 70-es évek elején a központban, a főtéren egymás után alakultak ki a szórakozás és fogyasztás terei. Megkezdték a marosvásárhelyi vár restaurálását és 1972-ben 4 hektáros pihenőpark létrehozásáról döntöttek a restaurált falakon belül. A vár helyet ad a múzeumi rendezvényeknek, a nyugdíjasok klubjának, az ifjúsági klubnak; az egyik bástyában írók, képzőművészek klubját és kiállítótermet rendeztek be.55 Átadták a Divatházat és a város első, nyugati standardoknak is megfelelő tízemeletes szállodáját, a Grand Hotelt. A vásárhelyi fiatalok nagy örömére itt nyílt először (a vendéglő és cukrászda mellett) műsoros, reggelig nyitva tartó bár. Konklúzióként azt mondhatom, hogy a Színház tér szerencsés időszakban épült: a 60-as évek romániai gazdasági fellendülése, a főtitkárváltás utáni átmeneti évek viszonylag liberálisabb közélete és a fogyasztás felé fordulás egymást erősítették. Marosvásárhely, a százezressé váló nagyváros szűkölködött a kulturális-fogyasztási terekben, és épp ilyen, inkább a posztindusztriális városokra jellemző teret sikerült kialakítani a 70-es évek elején. A peremen tovább gyarapodtak az iparvállalatok, a tízezreket magukba foglaló tömbháznegyedek. A központ azonban tagoltabbá vált, a politikai-adminisztratív helyek mellett kialakult egy hangsúlyozottan a városi kulturális, szórakozási, fogyasztási igényeket kiszolgáló központ. I. p. 54 ANDJM, fond 1134, dosar 1330/1962, Sedinte de Birou a Com. J de Partid, 9-1 55 Vörös Zászló, \ 972. június 8.
