Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Gagyi József: A Sztálin tértől a Színház térig. Marosvásárhely, 1959–1973
126 Városépítés, várostervezés lett ott a megjegyzés, hogy „a városhoz tartozó községek lakossága nélkül”. Ezek közül Marosszentgyörggyel már összeépült a város, Maroskeresztúr és Marosvásárhely között pedig az Azomures Műtrágyaüzem több kilométeres építményei húzódtak, és mindkét község külvárosként funkcionált. Véleményem szerint az, hogy mikor is lépte át a százezres lakossági létszámküszöböt a város, éppen az eltérő politikai-adminisztratív szándékok, kontextusok miatt nem pontos határként, hanem tendenciaként kezelhető. Ahhoz, hogy pontosabb választ adhassunk, aprólékosan tisztázni kellene, kiket sorolunk a marosvásárhelyi lakosok körébe? Kik azok, akik csak ideiglenes letelepedési engedéllyel rendelkeznek, és mikor válnak letelepedett, marosvásárhelyi személyazonosságival rendelkező városlakókká? A város lakosságának száma a városhoz tartozó községekkel együtt és azok nélkül is 1970 végén már egyértelműen meghaladta a százezret. Három szakrális pillanat Ha a szocialista korszak politikai rítusai felől közelítünk, Marosvásárhely háború utáni három évtizede, szükebb értelemben pedig az ebben a tanulmányban vizsgált 1959-1973 közötti időszak története három fordulópontot jelentő főtitkári látogatás, három kinyilatkoztatás, három szakrális pillanat köré (elé, után) rendezhető. Három, a szocialista korszakot, ezen belül is a romániai országépítést, leginkább pedig Ceauçescu szocialista és nemzeti diktatúráját jellemző szakrális találkozásról van szó. A sztálini hatalom-megjelenítés egyik fontos, egyben sajátosan romániai eleme a hatvanas-hetvenes években, hogy a főtitkár megjelent az ország adott helyszínén és gesztusai a legfontosabb valóságalakító döntésként reprezentálódtak. Ahova rámutatott, ott évek múlva műtrágyagyártó mamutüzem vagy a kultúra fellegvára, Nemzeti Színház keletkezett. A létesítmények, anyagi valóságukban, már a főtitkári látogatás előtt is álltak, de nem léteztek. Az avatási beszéd, az avatási szalag elvágása, az első és legfontosabb vendég áthaladása szükséges volt ahhoz, hogy a kapuk és terek életre keljenek, a függöny felmenjen, a játék elkezdődjön. A halotti mozdulatlanságból az élő elevenséggé változtatás csodáját a főtitkári látogatás valósította meg. 1959. szeptember 7-én Marosvásárhelyre látogatott Gheorghe Gheorghiu- Dej, a Román Munkáspárt főtitkára és Chivu Stoica miniszterelnök. Megtekintették a tervezett mütrágyagyártó kombinát helyszínét, és Gheorghiu-Dej - a korabeli újságokban megjelent fényképeken jól láthatóan - egy mutatópálcával rámutatott a feladatokra az előtte fekvő térképen: hol lesz a kombinát építőtelepe, hogyan szabályozzák a Marost, hová építik a lakónegyedeket az elkövetkező tizenöt évben. A látogatást követően, a tartományi pártbizottsági titkárságá-
