Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Gagyi József: A Sztálin tértől a Színház térig. Marosvásárhely, 1959–1973
Gagyi József: A Sztálin tértől a Színház térig. Marosvásárhely 1959-1973 125 Az akkori Marosvásárhely, a - történészek szerint 1952-ben sztálini adományként létrehozott - Magyar Autonóm Tartomány4 székhelye ennek a szobornak az árnyékában vált szocialista nagyvárossá. A szobor hat év múlva Ke- let-Európa más hasonló szobraival együtt süllyesztőbe került. De az árnyék megmaradt a város fölött. A szocialista városokban „a központi teret az államilag ellenőrzött közösségi élet, a politikai demonstrációk színhelyéül szánták”.5 Ezt szolgálta a szimbolikus helyfoglalás, a szoborállítás a Városháza és a Kultúrpalota előtti, leginkább centrális téren, és részben ez munkált az „élhetővé tett város” parkosított központjának kialakítása, majd két szoborral való megjelölése mögött is. De már kevésbé vonatkozott a Színház tér kialakítására, amelyet kulturális-kereskedelmi központként képzeltek el és építettek meg. Igaz, ez már a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején történt, egy ekkoriban nagyvárossá váló településen. A 20. század közepe Marosvásárhely történetében mennyiségi és minőségi változást hozott: a település levedletté addigi bőrét és újat növesztett, nagyvárossá vált. A város akkor állt erre a növekedési pályára, amikor a területi-adminisztratív átalakítások során előbb 1950-ben Maros tartomány, majd 1952-ben a Magyar Autonóm Tartomány, tehát az azelőtt létező megyénél lényegesen nagyobb, a történelmi Székelyföldet is magába foglaló terület centruma lett. A népszámlálási adatok szerint a város lélekszáma 1941-ben 46 332, 1956-ban 65 455, 1966-ban 86 464, 1977-ben pedig 130 076 volt. 1965. június 1-jén Marosvásárhelynek 94 712 lakosa volt.6 Ez azonban csak a hivatalos lakhellyel rendelkezők száma. Az ideiglenesen a városban tartózkodókkal együtt a lakosság száma ekkor körülbelül 110 000-re tehető,7 a város ott állt a százezres küszöbön, és ebből a szempontból nagyvárosnak számítható. Az egyes források azonban politikai-adminisztratív meggondolásokból különbözőképpen adják meg a lakosságszámot. A népszámlálási adat tekinthető talán a leginkább hivatalosnak, de a pártbizottságnak szóló jelentésben szereplő szám a legvalószínűbb. A Vörös Zászló 1971. február 4-i számában arról olvashatunk, hogy 1965. június 1-jén a városnak 77 042 lakosa volt, tehát a két, azonos időpontra vonatkozó adat közötti eltérés mintegy 7500 lakos. Ugyanitt írják, hogy 1970. június 1-jén a lakosságszám 98 201. Az utóbbi két adat mel4 Lásd Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél c. könyvében a tartomány létrehozását szentesítő 1952. évi alkotmány történetét. BOTTONI 2008. 5 GERMUSKA 2004. 212. p. 6 Ez a pártbizottság számára előterjesztett adat. Az 1966. évi népszámlálás hivatalos eredménye szerint ekkor a város lakossága, amint az fennebb olvasható volt, 86 464 lakos. ANDJM, fond 1134, dosar 460, Çedinjc de secretariat (Titkársági ülések), 84. p. 7 Uo.
