Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Gagyi József: A Sztálin tértől a Színház térig. Marosvásárhely, 1959–1973
GAGYI JÓZSEF A SZTÁLIN TÉRTŐL A SZÍNHÁZ TÉRIG. MAROSVÁSÁRHELY 1959-1973 Az ötvenes években, a sztálini birodalomfejlesztési koncepciók helyi érvényesítésének, a tartományok kialakításának idején Marosvásárhely csak Kolozsvárral, a szomszéd tartományközponttal versenyzett. Csak a hatvanas évek elején kibontakozó, Ceauçescu nevével jelzett, a román nemzetállami tér építését szolgáló városfejlesztési koncepció megvalósulásaként vált Marosvásárhely „szocialista nagyvárossá”,1 százezernél több lakosú2 adminisztratív, ipari, oktatási, kulturális központtá. A város képének, kőbe vésett és betonba öntött valóságának alakulásában döntő fontosságú volt a hatvanas évek eleje: az ekkor kialakított téralakítási, térhasználati elképzelések valósultak meg a hetvenes-nyolcvanas években, majd részben átértelmeződtek az 1989 utáni két évtizedben, és elvezettek a mai, térelemeinek nagy részében még a szocialista korszakra emlékeztető, de új építkezéseit és térhasználatát tekintve már posztindusztriálisnak minősíthető nagyvárosig. A tanulmány három, egymást követő, vagy részben egymással párhuzamos folyamat bemutatásába sűríti a szocialista nagyvárossá válás történetét: 1. A központ rendezése (1959-1961) 2. A külterületek beépítésének első időszaka (ipartelepítés, lakónegyedek építése, 1962-1968) 3. A központ tagolása (a Színház tér kialakítása, 1965-1973). A korszak hivatalos várospolitikája és az ezt meghatározó román állam építési elvek eredményeként harminc év alatt gyökeresen megváltozott Marosvásárhely, az erdélyi magyar város kulturális és etnikai jellege. Ezt a követke] Nem a romániai Sztálinváros (Brassó), vagy magyarországi és kelet-németországi társai valóságáról van szó, hanem igen általános értelemben: a szocializmus korszakának nagyvárosa. 2 Az 1992. évi népszámlálás szerint a város területén 161 216 lakos élt. Számuk azóta mintegy 7%-kal csökkent, viszont jelentősen nőtt a város körüli agglomeráció, a várossal ma már egybeépült községek lakossága: Maroskeresztúr, Nyárádtő (amelyet közben várossá nyilvánítottak), Koronka, Jedd, Marosszentgyörgy, Nagyernye, Marosszentkirály. Az agglomerációs övezetnek ma több mint 220 000 lakosa van. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv vi. 2011.123-145. p.
