Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Káli Csaba: A reprezentatív és a szolid modern. Zalaegerszeg építészete 1948–1951 között
106 Városépítés, várostervezés során 12 196 főt írtak össze, míg 1941-ben, az utolsó hivatalos népszámlálás idején, 13 951 főt regisztráltak a városban. Szerény gazdasági potenciálja, kiépítetlen kommunális infrastruktúrája és szegényes hinterlandja, valamint alig értékelhető helyi és helyzeti energiái a felsőbb döntéshozók részéről érdektelenséget, a város vezetői részéről szerény érdekérvényesítő képességet szült. A diktatúrába forduló állam centralizációs törekvéseinek eredményeképpen a városba települt párt-, állami, vállalati és különösen a rendvédelmi szervek okozta népességnövekedés egyik szociális következménye az egyre égetőbb lakáshiány lett. A későbbi évtizedhez képest a negyvenes évek végén még kezelhetőbbnek tűnő kérdést a városvezetők először magánerős lakásépítkezésekkel próbálták meg orvosolni. Az 1945 után juttatott házhelyeket öt nagyobb csoportban osztották ki a város területén, elkerülendő a szétszórtságból fakadó hátrányokat, szem előtt tartva a kommunális szolgáltatások későbbi, gazdaságosabb kiépítésének lehetőségét. Hamar kiderült azonban, hogy a magánerős építkezések érdemben nem enyhítik, pláne nem oldják meg a lakáskérdést, hiszen nagyon sokan nem rendelkezvén a szükséges pénzzel, nem tudtak belevágni a munkálatokba, ráadásul a központi anyagkiutalás egyre elhatalmasodó bürokratikus rendszere nem a magánosokat preferálta. 1949 végéig a kiosztott csaknem hatszáz telken mindössze negyven ház épült.10 A propagandában szinte mágikussá emelt hároméves tervtől ösztönzötten a város vezetése - felkészülendő a „nagy volumenű” építészeti feladatok megoldására - 1948-ban városrendezési terv készítéséről döntött. Mivel azonban helyben nem állt rendelkezésre megfelelő szakember(gárda), a frissiben államosított és átszervezés alatt álló tervezőirodák pedig „messze voltak” és nem mutattak érdeklődést a feladat iránt, ezért ez az önmagában racionális és progresszív elképzelés hamar gellert kapott.11 A következő évben viszont ismeretlen forrásból sikerült összehozni egy „általános rendezési tervjavaslat”-nak titulált írásos anyagot, amelyben meghatározták, hogy a város mely részein, melyik utcájában, hány emeletes házakat lehet építeni.12 Ugyanazon a képviselő-testület(i) ülésen, amelyen az előbb említett anyagot tárgyalták, létrehozták, pontosabban újjáalakították a helyi építészeti szaktanácsot és a városvédő bizottságot.13 10 Zala Megyei Levéltár (ZML) Zalaegerszeg (Zeg.) megyei város (m. v.) polgármesterének iratai (polgm. ir.) elnöki (ein.) 58/1949. 11 Káli 2005. 148. p. 12 ZML Zeg. m. v. képviselő-testülete ülésének (képvtest.) jegyzőkönyve (jkv-) 1949. március 11., 33. jkv. sz. Ez alapján a városközpontban maximum háromemeletes házak építését javasolták, attól távolodva fokozatosan csökkent az ajánlott emeletszám. 13 Uo. 31. és 32. jkv. sz.
