Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
172 Városhálózat, városfejlesztési politika növelték a tanácsülések és állandó bizottságok hatáskörét is, de ezek a testületek létszámuk, üléseik száma és formalitása miatt érdemi munkára továbbra is alkalmatlanok maradtak. Az új törvény igen lényeges ponton erősítette meg a VB-ket, ugyanis megszüntette a felsőbb szakigazgatási szerveknek való alárendeltségüket, ezt követően kizárólag a felsőbb VB-nek maradtak alárendelve. A törvény tendenciája tehát a központi államigazgatás behatolásának csökkentése volt. Ennek megfelelően kismértékben növekedett a tanács gazdasági hatásköre, megjelent egy erősen korlátozott pénzügyi átcsoportosítási jogkör, végül a testületekhez került a helyi terv és költségvetés elfogadása. Létrejött a községfejlesztési hozzájárulás és alap intézménye, amelynek felhasználási joga tovább növelte a VB-k szerepét. Bizonyos mértékig a helyi hatalom erősítését szolgálta Nagy Imre népfront- koncepciója is, amelynek révén a helyi népffontszervek épp a tanácsválasztások előtt szerveződtek meg. Ugyanezt szolgálta a választási rendszer korrekciója, amelynek egyik eleme a képviselő és a választó kapcsolatának erősítése volt. A legdöntőbb változásnak a listásról a választókerületi rendszerre való áttérés tekinthető. A tanácstagok lakóhelyükhöz, választóikhoz való kötődése megerősödött, bár nem vált meghatározóvá. Megszűnt az egy hónapos helyben lakási feltétel, megszűnt „a nép ellenségeinek”, az internáltaknak a kiszorítása a szavazásból. Megszűnt a póttagság, a szavazás érvénytelensége vagy a hely meg- üresedése esetén pótválasztást, vagy új választást kellett kiírni. 1954-1956-ban a helyi tanácstestületi üléseken is egyre gyakrabban találkozunk interpellációkkal, de különösen a lakosok igényeit tolmácsoló felszólalásokkal. A politikai olvadás időszakában, 1956 nyarán és kora őszén a lakossági beszámolók hangulata is megváltozott. Nem egy esetben felforrósodott légkörről tanúskodnak a jelentések. Az 1955-1956-os területszervezési kísérlet Az 1956. őszi válság nyomán leállított nagyszabású közigazgatási reformkísérlet a városok szempontjából felemás megoldásokat tartalmazott. Az 1956-os területrendezési koncepció a megyék számát 11-re akarta csökkenteni, s egyik szempontja az volt, hogy mindegyiküket egy jelentős fejlődési lehetőséggel rendelkező nagyobb település mint központ köré kell szervezni. Ezek Budapest, Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Szeged, Szolnok, Kecskemét, Pécs, Nagykanizsa, Székesfehérvár és Győr, amelyek az átszervezés első számú nyertesei lettek volna. Megint csak Budapest járt volna a legjobban, ugyanis a koncepció nemcsak leválasztani igyekezett róla a fejletlenebb kerületrészeket, de ennek
