Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
128 Város - emlékezet - mítoszképzés a szocialista kulturális forradalom. Ennek egyik kiemelt zászlóvivője lett az 1949. december végén átadott Rákosi Mátyás Kultúrház. Az intézmény működésének első időszakára egyértelműen jellemző, hogy a kultúrház a szocialista kultúrforradalom hűséges kiszolgálója, a mindenkori kultúrpolitika által meghatározott keretek között navigáló kirakat-intézménye volt, ugyanakkor a kerület munkásmozgalmi hagyománya bizonyos önálló mozgásteret is biztosított számára. A visszaemlékezők szerint az intézmény sokarcú, színvonalas szórakozási, művelődési alkalmakat biztosító, magas presztízsértéket képviselő kulturális szolgáltatóház volt. Természetesen ehhez markánsan hozzájárulnak az angyalföldi munkásművelődés tradíciói is. Talán legfontosabb ezek közül a háború előtt is kiemelkedő színvonalon működő művészeti csoportok (pl. az 1936-ban alakult Vándor munkáskórus) befogadása, munkájuk támogatása. Ha csupán a tényeket nézzük, egy - már az 1910-es évektől kezdődő - úgyszólván töretlen fejlődési folyamat rajzolódik ki, amelynek során Angyalföldön nemcsak lakótelepek, hanem jóléti, kulturális intézmények is létesültek. A Rákosi Mátyás kultúrházban folyó tevékenység jelentős részében az új politikai hatalom ideológiai célkitűzései hosszú ideig autentikus módon kapcsolódtak össze az intézményt használók társadalmi, kulturális felemelkedésének reményével. Ennek az egységnek a kiüresedése az 1950-es évek közepén következett be. Prológus: egy korszak lezárul (1956-) 1956 szeptemberében a Népművelési Állandó Bizottság javaslatára a XIII. Kerületi Tanács VB a kultúrház nevét Rákosi Mátyás Kultúrházról József Attila Kultúrházra változtatta.78 A névváltozást azonban csak néhány évvel később, az 1958-as művelődéspolitikai határozat megjelenése után követte belső, tartalmi változás. Az MSZMP 1958-ban hozott határozata továbbra is fenntartotta az 1945 utáni kultúrpolitika alapvető elveit, de, a megváltozott körülményekhez igazodva, igyekezett azokat megtisztítani a dogmatizmustól. így a „heteronóm” és a tradicionális kultúra mellett az autonóm kultúra is kezdett több teret kapni.79 A kultúrház életében az 1956-os forradalom és az azt követő időszak törést jelentett: az intézményi keretek megvoltak, de azokat új tartalommal kellett megtölteni. A közönségszervezés módja, a programok egy részének jellege is 78 Magyar Nemzet, 1956. 229. sz. szeptember 28. 79 VITÁNYI 1983. 95. p.; ANDRÁSSY 1991. 16. p.
