Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Recenziók
Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülés! jegyzőkönyveinek ... 505 tességét mutatja, hogy egyes szakkifejezések esetében a félreértés vagy bizonytalanság kiküszöbölése, valamint a hitelesség érdekében az eredeti német szöveget is megadta zárójelben, így az olvasó ellenőrizheti a fordítás, értelmezés helyességét. A magam részéről azt mondhatom, hogy csak néhány esetben merültek fel kételyeim e téren, és akkor sem éreztem biztosnak, hogy az én megoldásom-e a helyes. A szerző egyébként a kötet végén betűrendben meg is adja a szövegben előforduló idegen szavak jegyzékét. Az eddig megjelent városi regesztakötetektől eltérően a szerző a szokásosnál nagyobb terjedelemben - mintegy 40 oldalon mutatja be részletesen a város történetét, ad számot az előzményekről és világítja meg - részben az elég gazdag szakirodalom, részben a tanácsülési jegyzőkönyvek és a kapcsolódó iratok alapján - mindazt, ami a tanács elé került ügyek és döntéseik értelmezéséhez szükséges. Bár önmagában a regeszták végigolvasása nem jelent nagy feladatot, mégis nagyon hasznos, hogy személy-, helynév- és tárgymutató is készült a szöveghez, részben a szerző, részben munkatársai Simon Katalin és Gerhard Péter tollából. Mindebből kiviláglik, hogy a regesztákat közreadó Géra Eleonóra sikeresen oldotta meg célkitűzését, közkinccsé téve a budai városigazgatás első önálló éveinek tevékenységét. Azt hiszem, hogy az eddigiekben kellőképpen megvilágítottam mind a kiadvány hasznosságát és fontosságát, magas színvonalát, a szerző és munkatársai érdemeit, valamint azt, hogy a BFL újabb forráskiadással járult hozzá a várostörténet-írás fellendítéséhez. A továbbiakban néhány gondolatot szeretnék kifejteni arról, hogy e regeszta- kötet és a hozzá kapcsolódó tárgymutató milyen új szempontokkal járul hozzá Buda korabeli története eddig kevésbé felismert vagy tárgyalt aspektusainak megismeréséhez. Köztudott, és a történeti bevezetés is részletesen foglalkozik Buda újratelepülésé- nek kérdéseivel, azzal, hogy a város lakossága túlnyomó többségében - ha nem is teljes egészében - új betelepülőkből verbuválódott. A szakirodalomból ismert, hogy az udvar kívánsága az volt, hogy a polgárok elsősorban a németajkú, katolikus bevándorlókból kerüljenek ki. Többé-kevésbé ismert a polgárok származáshelye, sőt a polgárjoggal nem rendelkező lakosság eredete, vallási és nemzetiségi megoszlása is. Arról azonban kevés szó esett eddig, hogy mi jellemezte ezt a nagyobbrészt új jövevényekből álló közösséget, hogyan kovácsolódtak össze, váltak valódi közösséggé. Az is ismeretes, hogy nemcsak a bevándorlás, az elvándorlás is jelentős méretű lehetett, tehát ennek a négy évnek (1704-1707) a történései egy még kevéssé integrálódott, egybeforrt városi közösség mindennapjait tükrözik. Ahol még nem kristályosodtak ki az együttélés polgári normái, a közösségi szabályok, amelyek meghatározták a mélyebb gyökerű, hosszabb hagyományokkal bíró városok lakóinak viselkedését. Ezt tanúsítja például a becsületsértési, tettlegességi ügyek viszonylag magas száma: a mutatóban 44 ilyen ügy szerepel, míg például Győrött - igaz csaknem egy évszázaddal korábban, 1612-1616 között csupán 15 esetet találunk.1 Ez még akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy az ítélkezés, finoman szólva meglehetősen vontatottan haladt, és egy-egy ügy többször is előfordul a tanács napirendjén. Szombat1 DOMINKOVITS PÉTER: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái 3. 1612-1616. Győr, 2003. Győr Megyei Jogú Város Levéltára. (Győr városi levéltári füzetek 6.)
