Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Műhely - H. Németh István: Iulia Caproş: Students from Košice at foreign universities before and during the reformation period in the town
430 Műhely lom alapján mutatja be a városból peregrináló kassai diákok előképzettségét. A kép az ismert és a megismerhető források tekintetében valóban alapos és teljes. A szerző igyekezett a város alapszintű oktatását a régió más városai között elhelyezni. Általánosságban valóban azt állapíthatjuk meg, hogy a városnak az oktatásban betöltött szerepe a reformáció hatására még meghatározóbbá vált a 16-17. században. A város minden lehetőséget igyekezett megragadni, hogy további ingatlanokat vonjon a saját hatáskörébe, és azok egy részét például nagyobb iskola létrehozására fordítsa. A megszűnt és szekularizált kolostorok (ferences, domonkos) jó alkalmat jelentettek volna erre, és a város vezetése a 16. század közepén meg is kívánta szerezni ezeket az ingatlanokat. Az 1556. évi tűzvész során a rendházak elpusztultak, vagy erőteljesen megrongálódtak, emiatt a még ottmaradt kevés szerzetes is igyekezett a városból elköltözni (két domonkos rendi maradt összesen ezekre az évekre). Az iskola megalapítását végül az éppen ekkor Kassára költöző felső-magyarországi főkapitányok akadályozták meg, akik a két szerzetesrend épületeit inkább a hadsereg ellátását biztosító raktár és műhelyek céljaira használták fel. A város ekkor már valóban szinte teljes mértékben evangélikussá vált, a városi és a főkapitányi lelkészek is erőteljesen védték a katolikus, de még inkább a kálvinista befolyással szemben egyházaikat. A 17. század valóban fordulópont lett e téren, ahogyan azt a szerző is állítja, de nem a jezsuita rend beköltözésével, illetve az akadémia megalapításával, hanem még inkább a 17. század utolsó harmadában az állam által preferált rekatolizáció hatására. A város vezetésének felerészben katolikussá alakítása az egész országban tapasztalható jelenség volt, így természetesen Kassát sem kerülhette el, de a lakosság többségének katolikussá válására csupán a 18. században került sor. A kutatás során a szerző az összes olyan egyetem anyakönyvét feltárta, ahol magyarországi, azon belül kassai diákok megfordulhattak, összeállította az egyetemjárók névsorát, és ezek alapján megállapította az egyetemjárások periodicitását is, ami már önmagában jelentős új művelődéstörténeti kutatást jelent a magyarországi oktatástörténet terén. A periodicitás tekintetében a reformáció hatásait kiválóan mutatja be, az okokat világosan látja. A 16-17. század fordulóján az evangélikus egyetemeken belül is megfigyelte azokat a változásokat, amelyek a wittembergi egyetem helyett még erőteljesebbé tették a heidelbergi és jénai egyetemek jelentőségét. A szerző mindemellett a peregrinálók által a városi tanácshoz írt, igen jelentős mennyiségű levél elemzésével elsősorban az egyetemjárók, az új városi értelmiség finanszírozását mutatja be, olyan források beemelésével, amelyek jelzik, hogy a vizsgálat tárgya jóval komplexebb, mint egy egyetemtörténeti munka. Jól tudjuk, hogy ezek a levelek leginkább a célból születtek, hogy az egyetemek óráit látogatók számára pénzt kérjenek mindenféle szükségleteik (beiratkozás, szállás, könyvek és más nem részlete-
