Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)

Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Ladányi János: Létezett-e szocialista típusú urbanizációs modell?

42

A szocialista város elméleti és histográfiai vitakérdései

megkésett, hanem azért is, sőt elsősorban azért, mert - ahogyan igen jellegzetes eltérések mutatkoztak a kapitalista és a szocialista termelési móddal jellemezhető országok gazdaság- és társadalomszerkezete között - (állam)szocialista körülmények között megfigyelhetők voltak a város- és térszerveződésnek a nyugati modelltől sajátosan eltérő jegyei is.

Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy véleményünk szerint ennek az (állam)szocialista város- és területszerveződési modellnek Kelet-Közép-Euró- pában milyen fontosabb jellegzetességei figyelhetők meg:

1. a szocialistának nevezett területfejlesztési, -gazdálkodási és -igazgatási rendszer erős történelmi kontinuitást mutat, és lényegében a centralizált, porosz utas modell folytatásának tekinthető,

2. jellemző a telekárnak és a lakbéreknek a kereslet-kínálat-ár mechanizmustól való elszakítása,

3. az állami bérlakások magas aránya,

4. a lakhatással kapcsolatos költségek (lakbér, közüzemi díjak stb.) erős állami szubvenciója,

5. a szubvencionált lakások, később a szubvencionált hitelek és támogatások elosztásánál előnyt élveznek a középmagas és a magas státuszú családok,

6. a szubvencionált lakások nagy része „új, szocialista lakótelepeken” épül fel,

7. a régebbi építésű városrészek és az itt lévő lakásállomány erőteljes leromlása,

8. „késleltetett urbanizáció”: az infrastrukturális beruházások elmaradnak a termelő beruházások mögött, jóval több városi munkahely létesül, mint ameny- nyi városi lakás épül,

9. az ingázó népesség magas aránya,

10. az ingázás gyakorisága és a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely között erős negatív kapcsolat van,

11. a társadalmi és a települési hierarchiában elfoglalt hely közötti erős pozitív korreláció,

12. a városi szegények jelentős része, gyakran több generáción átívelően is fenntartja „falusi hinterlandját”,

13. a parasztból munkássá válók jelentős része huzamos ideig köztes, kettős jövedelmű „előmunkási”, „utóparaszti” pozícióban reked meg,