Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Szívós Erika: Terhes örökség: budapest történelmi lakónegyedeinek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
424 Hatalom és város - Budapest példáján szervek tárják fel a gondokat a lakosság előtt, a feladatok megoldásában támaszkodjanak a lakosság, a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények kollektíváinak segítségére. A nyílt várospolitikának mindinkább kiteljesedő és rendszeres munkamódszerei (kiemelés tőlem, Sz. E.) elősegítették, hogy a kerületünkben élő és dolgozó emberek érezzék: a helyi politikai és állami vezetés ismeri gondjaikat, s a lehetőségek határain belül mindent elkövet azok enyhítéséért.”42 A hivatalos verziót jól tükrözi a Hazafias Népfront VII. kerületi bizottságának az a város-rehabilitációt ismertető és népszerűsítő kiadványa is, amely 1982-ben jelent meg Megújuló Erzsébetváros címmel. A kiadványból kiderül, hogy a kerület vezetése és a lebonyolítók, jelesül az IKV, nagy hangsúlyt fektettek a rehabilitáció előkészítésére a lakosság körében - ez mindenképp szemléletváltást jelez -, és igyekeztek korrektül eljárni a kiköltöztetett lakókkal szemben. A tömbfelújítás idejére felajánlott tanácsi cserelakás szobaszámának és komfortfokozatának például meg kellett egyeznie az elhagyott lakáséval, és majdnem minden esetben több felajánlott cserelakás között választhattak a kiköltöző bérlők. A Népfrontnak nyilvánvalóan az volt a feladata, hogy egyfajta PR-ügynökségként működjön, és az új típusú város- politikát elfogadtassa a közvéleménnyel. Fontos azonban, hogy a rehabilitáció aktuális kérdéseit és gyakorlati tapasztalatait tárgyaló, nem publikus tanácsi és pártdokumentumok is arról árulkodnak, hogy a lakosságbarát várospolitika több volt, mint hangzatos szólam. A lakók igényeinek felmérése, a megfelelő cserelakások kiválasztása és elfogadtatása, a vonakodó bérlők kiköltöztetése nemegyszer a végtelenségig húzódó alkudozással járt, ami a gyakorlatban jelentősen lelassította a 15. tömb újjáépítését.43 A 15. tömb kísérleti rehabilitációja azonban olyan következményekkel is járt, amelyeket hivatalos szinten nem szívesen ismertek be. A felújított, immá42 MSZMP VII. kér. Pártbizottság ülése, 1984. I. 24. Melléklet: Az 1983. évi várospolitikai munka és a tapasztalatok. BFLXXXV.12. a.3. 179. őe. 22. p. 1981 júniusában Dr. Nyíró Rózsa VII. kerületi tanácselnök A PB VB és a Tanács VB együttes ülésén Erzsébetváros 1981 és 85 közötti társadalmi programjának körvonalazásakor szintén arról beszélt, hogy mennyire fontos a városfelújítási program társadalmi támogatottsága: „A főváros terveiben szerepel a 15. rehabilitációs tömb munkálatainak megkezdése. A megvalósítás során kiemelkedő szerepe lesz kerületi tanácsunknak és az ingatlankezelő vállalatnak. Különös hangsúllyal szeretném felhívni a figyelmet a beterjesztett Erzsébetváros társadalmi programra, melynek végrehajtásában a Hazafias Népfront, a KISZ Bizottság, a tanácstagok, valamennyi társadalmi és tömegszervezet, valamint a lakóbizottságok bekapcsolódása gyorsabbá, jobbá teheti VI. ötéves tervünket.” BFL XXXV. 12.a.3. 163. őe. 15-19. p. 43 A technikai lebonyolításról, a lakókkal való elhúzódó tárgyalásokról, kiköltözésről, problémákról, közhangulatról - ahogy az a valóságban festett - lásd: Jelentés a kerületi rehabilitációs feladatok időarányos végrehajtásáról. Készült a VII. kér Tanács megbízásából, beterjesztve a VII. kér. PB és kibővített ülésén, 1983. IX. 20. BFL XXXV. 12.a.3. 176. őe. 5-6. p.
