Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Szívós Erika: Terhes örökség: budapest történelmi lakónegyedeinek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
Szívós Erika: Terhes örökség ... 417 Részt vett például az ankétem Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, dr. Pongrácz Pál, Budapest főépítésze, dr. Perényi Imre és dr. Reischl Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem professzorai, Mester Árpád, a BUVÁTI irodavezetője és Meggyesi Tamás, a Műszaki Egyetem adjunktusa.29 A város-rehabilitáció fogalma a média révén fokozatosan bekerült a korabeli köztudatba. Az a tény, hogy Belső-Erzsébetvárosban különösen rossz volt a lakásállomány összetétele, a házak állapota, és igen kedvezőtlenek voltak a demográfiai trendek, amellett szólt, hogy ez a városrész legyen a meginduló városrehabilitáció egyik lehetséges kísérleti terepe. A 80-as években a rehabilitáció igen kevés megvalósult projektje keretében megújult az egyik lakótömb, az ún. 15-ös számú, amelyet a Wesselényi utca-Nagydiófa utca-Klauzál tér-Dob utca-Kazin- czy utca határoltak. (A tervek szerint a 15-ös tömb rehabilitációját 1987-től öt másik környékbeli tömbé követte volna, ami által létrejött volna egy nagyobb, összefüggő rehabilitált terület.) A helyszín kiválasztásában a városrész lerobbantsága mellett több más ok is szerepet játszott. Az egyik lehetséges magyarázat a kerületi vezetés pozitív hozzáállásában keresendő.30 A VII. kerületi pártbizottság egyik egykori tagja egy inteijúban elmondta, hogy a kerület párttitkára, Nádasdi József az 1970-es évek második felében és az 1980-as években különösen nyitott volt a városrehabilitációs gondolat iránt, a VII. kerületi pártbizottság tagjainak többsége úgyszintén.31 A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az 1980-as évek elején a pártbizottsági üléseken a kedvezőtlen kerületi adottságok tudatosítása már egyértelműen összekapcsolódott a rehabilitáció iránti elkötelezettséggel. A kerületen belül a konkrét háztömb kiválasztását indokolta a helyszín ösz- szetett jellege is. Ahogy egy kerületi jelentés fogalmazott 1983-ban: „A 15-ös tömbben ... 2 hektáros területen 9 db IKV kezelésben és 1 db ELMÜ kezelésben lévő lakóépület, 1 db ELMÜ mérőhitelesítő csarnok, 2 db, az Izraelita Hitközség tulajdonát képező müemlékjellegű épület, 1 db iskolaépület és 4 db üres telek található. Az IKV kezelésében lévő épületekben 2600 m2, közületek, ill. magánszemélyek által bérelt ipari, kereskedelmi, raktározási, stb. célokat szolgáló bérlemény van. A tulajdoni viszonyok sokrétűsége, a funkciók sokasága miatt a 15-ös tömb rehabilitációja az ilyen jellegű munkák megvalósításá29 Lásd Megújuló Erzsébetváros. Budapest, Hazafias Népfront VII. Kér. Bizottsága, 1982. 8-9. p. 30 Tomay Kyra szerint Középső-Ferencváros 1980-as években meginduló rehabilitációjában ugyanilyen fontos szerepet játszott a kerület vezetése és annak a rehabilitáció iránti pozitív elköteleződése - már a Kádár-korszakban. Ez az elköteleződés szerencsés módon a rendszer- váltás után, az új önkormányzat idején is folytatódott. TOMAY 2007. 350-351. p. 31 Interjú Sikonya Ferenccel, a VII. kerületi IKV egykori igazgatójával. 2009. november 3.
