Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kondor Attila Csaba–Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása Budapest térszerkezetére a Kádár-korszakban
404 Hatalom és város - Budapest példáján 4. A korszak lakásépítési politikájának értékelése a térszerkezet átalakulásának függvényében A tervekkel ellentétes területi átalakulásokat, így a belváros végzetes lepusztulását, a lakótelepekre koncentrálódó fejlesztés tőszomszédságában a családi házas övezetek falusias, peremvárosi jellegének konzerválódását, a budai zöldterületek pusztulását a döntéshozók is érzékelték. Volt igény a változtatásra, de az ideológiai rendszer által meghatározott kényszer, a mennyiségi alapú lakásépítési tervek miatt a felmerülő negatívumokat nem lehetett kezelni. A totalitárius keretek között működő, nem kellően adaptív intézményrendszer nem tette lehetővé az okok mélyreható elemzését, a tervgazdálkodás következtében a megoldások száma olyannyira leszűkült, hogy a lakásépítés szükségszerűen vezetett el számos ellentmondáshoz. Végső soron a politikai és tervezői válaszok szinte kizárólag csak a lakásépítés elősegítését szolgálták, tovább súlyosbítva ezzel a városfejlesztés kritikus pontjait. Az ideológiai beágyazottság, a mennyiségi szemléletű lakásépítés miatt a szakpolitika a településszerkezeti kihívások kezelésében szükségszerűen eredménytelen maradt. Az időszak első felében született Általános Rendezési Tervekben még több alternatíva merült fel a város területi szerkezetének átalakítására, később ezek az elképzelések lekerültek a napirendről, a város térbeli növekedését a lakásépítés számára rendelkezésre álló beépítetlen területek elhelyezkedése szabta meg. Budapest nagy térszerkezeti egységeinek kiegyensúlyozott fejlesztése már a tervezés során is másodlagos cél volt, a mennyiségi szemléletű lakás- építési politika (a „minél több új lakás építésének elve”) már önmagában is súlyos településszerkezeti torzulásokkal fenyegetett. A megvalósítás érdekében véghezvitt átcsoportosítások, az erőforrások végletesen a lakásépítésre történő koncentrálása azonban már-már jóvátehetetlen károkat eredményezett a városszövetben. A Kádár-korszakban a főváros fejlesztése „féloldalasra” sikeredett: a nagy lakótelepek által sok ember lakásproblémája megoldódott, és hangsúlyosabbá vált a város szocialista jellege, de a tervszerű városrehabilitáció terén nagyon kevés előrelépés történt. A lakásépítési politika területi egyenlőtlenségei súlyos városszerkezeti és társadalmi következményekkel jártak, a nagy lakótelepek létrejöttével párhuzamosan a belső kerületek épületállománya teljesen elavult, elindult a társadalmi degradáció, a slumosodás. Budapest területi szerkezete átalakult, a város a Duna mentén észak-déli irányban megnyúlt, létrejött a lakótelepi zóna, terebélyesedtek a külvárosi családi házas övezetek. A lakótelepi öv kialakulása tervszerűnek mondható, de a rosszul közművesített
