Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kondor Attila Csaba–Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása Budapest térszerkezetére a Kádár-korszakban
402 Hatalom és város - Budapest példáján plusz forrásokért lobbizott. A problémát az ÉVM és a Fővárosi Tanács vezetőinek egy 1985-ös megbeszélésén Szépvölgyi Zoltán tanácselnök a következőképpen taglalta: „A lakásépítés évek óta csökkenő irányzata súlyos társadalom- politikai gondokat okoz, melyeket nem tudunk levezetni. (...) A Főváros kéri, hogy most, és a következő években a lakásépítés a lehetőségek felső határán teljesüljön.”24 A döntéshozók egyetlen célból nem engedtek: társadalompolitikai okok miatt a vizsgált időszakban egyre nagyobb alapterületű lakások épültek a lakótelepeken. A sors fintora, hogy ez az eredmény is visszájára fordult napjainkra, ugyanis a nagy alapterületű, gazdaságtalan üzemeltetésű lakások piaca befagyott, a lakók bent ragadtak az 1990 után privatizált lakásaikban, tovább mérsékelve az amúgy is alacsony lakásmobilitást. A tervekben szereplő abszolút (állami plusz magánerős) lakásszám elérése érdekében a családi házas - különösen a telepszerű - építkezéseket eleinte óvatosan, majd egyre nyíltabban támogatták.25 Már egy 1967-es, a magánerőből történő lakásépítés helyzetéről, tapasztalatairól szóló jelentés is leszögezte, hogy a családi házas építkezés ugyan sok negatívumot tartalmaz (nagy területigény, kedvezőtlen költségviszonyok, előnytelen anyagfelhasználás stb.), de a magánerős építkezések nagymértékben javítják a lakásépítés mutatóit.26 Egyre több telket alakítottak ki - elsősorban a pesti külső kerületekben - családi házak céljára, illetve nagy területen oldottak fel építési tilalmat.27 Az 1980-as évek második felétől már a családi házas építési forma vált dominánssá, komoly akadályt gördítve a peremkerületek urbanizálásának útjába, ami pedig a rendezési tervek - és a politika - egyik fő célkitűzése volt. 1987-ben egy, az MSZMP BP VB elé került jelentés így foglalja össze az 1980-as évek lakás- építési politikájának lényegét: „A VII. ötéves tervben előirányzott lakásépítés üteme és struktúrája nem tartható, csökken a szociális bér- és változatosabb lesz a magánerős-, gyakorlattá válik a vállalkozó típusú lakásépítés.”28 A mennyiségi elmaradások visszahatásaként jelentkező forrás-allokáció eredményeként az elavult épületállomány bontását vagy rehabilitációját a leg24 MOL ÉVM, XIX. D-6-jj. 9. d. Petrovai László min. h. iratai. Emlékeztető az ÉVM és a FT vezetői szintű megbeszéléséről. 1985. szeptember. 23. 25 KOCSIS 2006. 178. p. 26 BFL FT VB (XXIII. 102.a) 1967. október. 11. 27 Pl. 1981-1984 között 8500 telekre szüntették meg az építési tilalmat. A VII. ötéves tervidőszakban (1986-1990) a telekellátást évi legkevesebb 1000-1200 db állami telek tartós használatba adásával kívánták segíteni, sőt, hiány esetén további parcellázásokkal tervezték az ellátást javítani. MÓL XIX-D-6-gg ÉVM Jantner Antal miniszterhelyettes iratai, 74. d. Az FT VB tanácselnök-helyettesének jelentése a VI. ötéves terv lakáspolitikai irányelveinek végrehajtásáról, annak tapasztalatairól. 1984. november. 16. 28 BFL MSZMP BP VB (XXXV.l.a.4.) 1987. október. 28. - 768. őe.
