Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kondor Attila Csaba–Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása Budapest térszerkezetére a Kádár-korszakban
394 Hatalom és város - Budapest példáján csupán a lakáselosztás volt társadalmi orientáltságú.10 Budapest városszerkezetének arányos fejlődését nagyban eltorzította a szabad területekre koncentráló lakásépítés, a belső kerületek lakásminősége szinte végzetesen leromlott, így a politika a preferált rétegek (elsősorban munkások) lakáshoz juttatása ellenére újabb társadalmi egyenlőtlenségeket generált. A budapesti társadalom térszerkezetének lassú átalakulását a lakófunkció szempontjából két tényező határozta meg, a korszakban felépülő új lakónegyedek jellege, illetve a megmaradt régi városrészek sorsa. A várospolitikusok egyértelműen az új lakások építésébe igyekeztek fektetni a forrásokat, a régi lakásállomány döntő részét előbb-utóbb lebontandónak tekintették, jórészt a rossz minőségű lakások miatt. Az 1950-es évek lakótelep-építéseinél esetenként még szerepet játszottak társadalmi jellegű szimbolikus okok is - mint pl. a nyomornegyednek számító egykori Mária Valéria telep lebontása és helyére egy új, komfortos lakótelep megépítése -, de a legtöbb lakótelep helyének kijelölésénél már akkor is a kiépített infrastruktúra és a megközelíthetőség, vagyis pusztán gazdasági szempontok játszották a főszerepet. Az 1960-1990 között épült lakótelepek újszerűségük és lakásállományban betöltött jelentős szerepük miatt igen korán a tudományos érdeklődés középpontjába kerültek.11 A társadalomkutatók bemutatták a lakótelepi társadalom létrejöttét, jellemzőit, ezek időbeli változását. A korszak lakótelepeit különböző típusokba sorolták méretük, városon belüli elhelyezkedésük, építési idejük és - mindezekkel összefüggésben - társadalmuk alapján.12 A városszerkezet alakulásának szempontjából mindezeken túl még egy tényező tekinthető fontosnak, mégpedig az, hogy korábban mi állt a lakótelep helyén. A lakótelepek jelentős része korábbi lakóterületeken jött létre, elsősorban nyomortelepek vagy elavult kerület-központok lebontásával. Ezekben a városrészekben jóval magasabb és sűrűbb beépítésű övezet alakult ki. Előfordult, hogy korábbi ipari (III., Gyógyszergyár u.) vagy egyéb nem lakófunkciójú területek helyére építettek lakótelepet (pl. X., Újhegy; XI., Kelenföld korábbi szeméttelepekre épült). Törekedtek arra is, hogy a lakótelepek a többi lakóterülettől ne teljesen elkülönülve jöjjenek létre, ezért kényszerűségből több esetben az iparterületek szélére építették azokat. Az 1970-es években kezdődött a külső mezőgazdasági területek beépítése, ahol viszonylag keveset kellett bontani, de ezt az előnyt az infrastruktúra hiánya ellensúlyozta (pl. III., Békásmegyer; IV., Káposztásmegyer; XV, Újpalota). 10 Kivételt képeznek ez alól pl. a nyugdíjas- és albérlőházak, a félkész házak. Ez utóbbi esetben nagyüzemek (pl. Csepel Művek, Izzó, Ganz-MAVAG stb.) szerződést kötöttek félkész épületekre, amelyeket aztán dolgozóik fejezték be. MUELLER 1977. 62. p. 11 KONRÁD-SZELÉNYl 1969. 7. p. 12 EGEDY 2000. 282. p.; CSIZMADY 2003. 135. p.
