Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Argejó Éva: A város titkos bugyrai. Állambiztonsági terek és helyek. Kis titkosszolgálati topográfia, 1945–1953
Argejó Éva: A város titkos bugyrai. Kis titkosszolgálati topográfia 1945-1953 369 vezet vezetői is nagy előszeretettel jelentek meg nagygyűléseken, és szívesen vették, ha a Szabad Nép helyszíni fotókkal tudósított az eseményről. Az egyik ilyen jelentős alkalom 1947 júniusában volt, amikor Rajk László belügyminiszter nyolcezres tömeg előtt szónokolt a Városmajorban rendezett nagygyűlésen. Olyan fontos belpolitikai események, mint például a közelgő parlamenti választások, az MDP megalakulása vagy a koncepciós perek idején gyakran megesett, hogy több nagyüzemben ugyanazon a napon tartottak nagygyűlést. Ez történt 1948 áprilisában is, amikor az MDP-t ünnepelve hat helyszínen egy időben rendeztek nagygyűlést, így Gerő Ernő a Standardban, Kádár János a Ganz Hajógyárban, Rajk László pedig a MÁVAG-ban volt vezérszónok, s a Szabad Nép többoldalas, helyszíni fotókkal ellátott cikkben számolt be a rendezvénysorozatról. A politikai nagygyűlések emblematikus helyszíne a kilencezer munkást foglalkoztató kőbányai MÁVAG gyár volt, ahol 1947 és 1954 között öt politikai nagygyűlést tartottak a gyár szinte valamennyi dolgozójának részvételével. Az 1947-es és 1948-as MÁVAG-nagygyűlésen Rajk László volt a vezérszónok, 1954-ben pedig Nagy Imre, a minisztertanács elnöke szólt a dolgozókhoz, de már más hangnemben és eltérő tartalommal, mint elődei. A MÁVAG-rendezvényeken, amelyeken részt vett az ÁVH vezérkara, rendszerint kinyilvánították, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a munkásosztály és a politikai rendőrség összetartozásának, kihangsúlyozva, hogy tagjaik „egy tőről” fakadnak. Az 1949. április 27-én tartott MÁVAG-nagygyűlésen Péter Gábor mellett részt vett Pálffy György, Sólyom László, Farkas Mihály, Kádár János és Zöld Sándor, s az itt készült fotó, az ÁVH híres jelmondatával: „Az Államvédelmi Hatóság a munkásosztály ökle", valódi jelképe lett a korszaknak. A majális a néppel való vegyülés oldottabb formájaként kínálkozott a vezetők számára. A május elsejei felvonulást követő nagy családi piknikezésnek leginkább a Városliget és a hűvösvölgyi Nagyrét kínálkozott helyszínéül. A réten kolbászsütők, céllövöldések, körhintások várták a „munkásosztályt”, s a korabeli újságfotók tanúsága szerint a vezetők nagy előszeretettel vegyültek az ünneplőkkel, a „mi is közületek valók vagyunk” hamis-hazug látszatát sugallva. A néppel vegyülés e tömeges változatán túl népszerű volt a vezetők körében az „egyéni imázsteremtés” gyakorlata is. Kongresszusokon, szakmai szervezetek rendezvényein fotóztatták magukat „a nép egyszerű fiaival”, mintha a velük való érintkezés valóban a mindennapjaik része lenne. Deákadtak ennél furmányosabb PR-fogások is, amelyekkel a vezetők népszerűsítették magukat. Belügyminisz- tersége idején Rajk Lászlót egy budapesti munkáslakta bérház gangján fotózták le egy hatgyermekes munkáscsalád legkisebb gyermekének keresztapjaként, a politikai propaganda részévé téve ezzel lerobbant munkáskerületeket is. Az új politikai rendszer a sporthoz kötődő jelentéseket is újrafogalmazta, hogy ezzel is közelebb kerüljön a társadalomhoz, s a politikai rendőrség is
