Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Argejó Éva: A város titkos bugyrai. Állambiztonsági terek és helyek. Kis titkosszolgálati topográfia, 1945–1953
356 Hatalom és város - Budapest példáján meg. A következő évben, 1949. május 30-án Péter Gábor emberei letartóztatták Rajk László külügyminisztert, aki a szabadsághegyi Eötvös utcai titkos ÁVH- villában történt vallatását követően vállalta a kirakatperben neki szánt szerepet. A Rajk-ügy 30 perből álló, közel száz börtönbüntetéssel, 15 halálos ítélettel végződő persorozatát a politikai rendőrség által levezényelt további tisztogatások követték. A Rajk-per ítélethirdetését követően Angyalföld, Újpest, Kelenföld, Csepel és Kőbánya nagyüzemeinek dolgozói munkásgyüléseket tartottak a politikai rendőrség tagjainak részvételével, ahol „véleményt nyilvánítottak” Rajkról.24 1949 júliusától az ún. „tábomokper” vizsgálati szakaszát is a politikai rendőrség vezényelte le, és az 1950. január 1-jétől önálló országos hatáskörűvé vált Államvédelmi Hatóság Péter Gábor altábornagy vezetésével további koncepciós perek, így a Standard-per előkészítésében játszott főszerepet. A kortársak emlékezetében ez volt a „csengőffász” időszaka, az ÁVH és az Andrássy út 60. volt a korszak leggyülöltebb és legrettegettebb szervezete, illetve helyszíne. A politikai rendőrség nyomozói amellett, hogy örökös rettegésben tartották Budapestet, több őrizetes gyerekét elrabolták rokonaitól, és álnéven, különböző intézetekben helyezték el őket. így történt ez Rajk László, Dobó János vagy Zsigmondi László gyermekeivel.25 Teljeséggel kiszámíthatatlan volt ekkor az élet, soha nem lehetett tudni, Budapest mely részén bukkan fel a fekete kocsi, kit, mikor és honnan szállítanak el. A letartóztatások mellett az elhurcoltak lakásainak kirablása is mindennapos volt az ÁVH részéről, külön részleg foglalkozott az így „szerzett” javak nyilvántartásával, és Budapest különböző kerületeiben lévő lakásokban való tárolásukkal. 1953 januárjában Péter Gábort letartóztatták. Ezt követően az MDP Központi Vezetőségének 1953. júniusi ülése nyomán jelentős változás következett be a politikai rendőrség szervezetében, többek között megszüntették az internálás és kitelepítés intézményét. Belügyminiszteri utasítás rendelte el azonban az intemálótáborokból szabadultak operatív ellenőrzését. Ennek értelmében a szabadultak lakóterületükön a politikai rendőrség folyamatos ellenőrzésének voltak kitéve, és minden tevékenységükről vagy helyváltoztatási szándékukról bejelentést voltak kötelesek tenni. 2. Gazdasági térnyerés A Politikai Rendészeti Osztály nyomozói, saját feladataik elvégzésén túl, a hivatalosan csak 1945. szeptember 1-jén megalakult, rövid életű Gazdaságpoli24 így fogadták az üzemek dolgozói az ítéletet. Szabad Nép, 1949. szeptember 27. 25 Gyarmati 2007. 89. p.
