Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években 317 retnének hozzáépíteni. A legnagyobb lány, Iluska egy élelmiszerboltban kisegítő, szerény keresetét mindig odaadja anyjának. Szegények, rongyos, foltozott ruhákban járnak, éppen csak nem éheznek. A nagylány elkezd kimaradozni, és amikor anyja kérdőre vonja, közli, hogy udvarlója van: „Rendes fiú, el fog venni... jól keres, de anya mindjárt azt hiszi... Tudja meg, más lánynak több esze van, mind öltözik, él, táncolni járnak, majd bolond leszek csak dolgozni, kínlódni, és még csak jól sem lakhatik az ember. [...], semmi közöm ehhez a fiúhoz, csak megcsókolt. No és?”18 A kialakuló konfliktusban a lány pozícióját erősítette, hogy keresetére szüksége volt a családnak, ráadásul a házasság ígérete és lehetősége is benne rejlett a kapcsolatban. Helyzetét még az sem rendítette meg, amikor a szomszédasszony közölte, hogy Iluska züllött életmódot folytat. Lassan természetessé váltak a különböző ajándékok: egy szép táska, magas sarkú cipő, szebb ruhadarabok, egy nagyobb összeg télikabátra, amit ráérnek még megvenni, stb. Egyik reggel a lány félálomban azt mondta, nem megy dolgozni, ám az első ijedtség után kiderült, ezentúl délutános lesz. Elérkezett az a nap, amikor nem ment haza, helyette rendőrök tartottak házkutatást. Kiderült, hogy Iluska egy galeri tagja lett, és a fiúk az ő információi alapján rabolták ki az élelmiszerboltot, valamint hogy a csoport tagjai szabados szexuális életet éltek. A Báró becenevű vezéregyéniség továbbadta a lányt Sanyi nevű társának „Észre sem vette, hogyan jutott Sanyival a sötét szobába. De most már nem verekedett (mint első alkalommal még leitatva is a Báróval). Elhatározta, hogy úgy fogja fel az egészet, mint a többi lány. - Okos vagy, Pipi! - mondta neki Sanyi, és pénzt gyömöszölt a táskájába. - Hogy ne sajnáld a Bárót! - kacsintott hozzá. Nem is volt ez rossz így, hamar megszokta, már ő is galerinek nevezte a társaságot, és sorban végigment a fiúk kezén. És egy nap otthagyta a közértet.”19 Iluskának mégis szerencséje volt, mert nem tudott a betörésről. Azzal a feltétellel engedték el, hogy kijelölt munkahelyén, a Goldberger Textilmüvekben azonnal munkába áll. Munkahelyén az egyik lányt megbízták, hogy foglalkozzon vele, aki azzal biztatta: „Te persze új vagy, csak úgy mondom, hogy majd ha eléred a száz százalékot, akkor majd te is... Benne egyre nőtt a nyugtalanság és a vágy, ahogy ő nevezte magában: Vágy az élet után. Nem tetszett neki a gyár, megszokta, hogy szórakozik, táncol, és most szürke unalmat leheltek felé a gépek. Estére kellemetlen szaggal szívódott tele a bőre. Vagy csak képzelte?”20 A galeri tagjai, amikor feltételesen szabadlábra kerültek, megkeresték, és a lány válaszút elé került. A galerivel és új vezérével, a gyűlölt Sanyival, az út 18 BALÁZS 1965. 20-21. p. 19 BALÁZS 1965. 66. p. 20 BALÁZS 1965. 85. p.
