Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Barta Györgyi: A szocialista városfogalom kétféle értelmezése
Barta Györgyi: A szocialista városfogalom kétféle értelmezése 27 Tehát elmondható, hogy a szocialista jelleg - Komái szerint - második meghatározó jegye, vagyis az állami tulajdon dominanciája, a városokra is jellemző volt. Mindennek számtalan társadalmi következménye jelentkezett a városokban: a hiány, amely különösen sorvasztó volt a lakásellátásban, de megjelent az élet minden területén, különösen azokban az ágazatokban, ahol a beruházásokat elhalaszthatónak ítélték: az egészségügyi ellátásban, a közlekedésben és a telekommunikációban. A terület, telek állami tulajdona - illetve a piac hiánya - a telekkel való gazdálkodást is ellustította, ellényegtelenítette. Ezzel is összefüggött a városi térszerkezet rendkívül lassú változása (inkább üres házhelyeken építettek, mint városrészeket alakítottak volna át), az örökölt térszerkezet fennmaradása. Természetesen e téren is radikálisan újat jelentett egy „zöldmezős” városfejlesztés, ahol tervezett térszerkezet alapján épültek fel a szocreál vagy modem épülettömbök. A terület, telek állami tulajdona szabaddá tette a tervezők fantáziáját, ennek is tulajdonítható a szocializmus idején felépült új városok nagyvonalú területhasználata, a széles utak, nagy zöldterületek megjelenése, a termelő és a lakótér elválasztása. Az állami vállalatok legnagyobb része a szocializmusban (kutatásaink szerint a szocialista nagyvállalatok kétharmadának volt elődje 1945 előtt) örökölt vállalat volt Magyarországon. A vállalati átszervezések, összevonások nemigen érintették a vállalati telephelyek épületeit. Nyomon követhető, hogy a legnagyobb vállalatok, amelyeket még a szocializmus előtt alapítottak, a szocialista rendszer végéig megőrizték a városban elfoglalt telephelyeiket, nem voltak érdekeltek a telkeikkel való gazdálkodásban (az 1970-es évek elején bevezetett telephelyforgalmi és telek-igénybevételi járulékfizetés ellenére). A vállalatokat - az extenzíven bővülő termelés miatt - fizikailag is bővíteni kellett. Ennek elsősorban nem a telekhiány szabott gátat (érdemes követni a vállalatok területhasználatának növekedését a városokon belül), hanem a munkaerőhiány. így a szocializmus végéig sok nagyváros belső (ma legértékesebbnek ítélt) területén megmaradt az ipari termelés a maga nem mindig esztétikus épületeivel. Az ipari park mint a városi ipart egy telken koncentráló terület nem volt jellemző a szocialista várostervezés gyakorlatában (bár a szocializmus utolsó éveiben már megjelentek Magyarországon). Az új vállalatok száma eleve csekély volt a szocializmusban (a vállalatalapítás a felettes hatóság jogkörébe tartozott, a jövedelemkiegyenlítő mechanizmusok miatt vállalatok nem mentek tönkre). Emellett az irodaépületek is az elhalasztható beruházások körébe tartoztak, így sokkal jellemzőbb volt a régi épületek folyamatos bővítése, funkcióinak átalakítása. Ez is a telephely mozdulatlanságát erősítette.
