Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)

Helyi társadalmak? - Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből

Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből 269 maszigorításért, sőt még a gyári vezetők durvaságaiért is Horváth Edét tette felelőssé. Kifogásolták a „minősíthetetlen, ledorongoló beszédmódot” és a ve­zérigazgató káderkiválasztási gyakorlatát, amelynek során állítólag mellőzi a szocialista rendszer „támaszait és harcosait”, akik fegyverrel is helytálltak az 1956-os „ellenforradalom” idején, a szocialista rendszer megvédésénél. Más oldalról viszont „kétes múltú, politikailag megbízhatatlan személyek” jutnak vezető beosztásba. Az előterjesztés talán legsúlyosabb megállapítása az volt, hogy „Horváth elvtárs rossz emberi magatartásával, pártszerütlen viselkedé­sével, hibás vezetési módszerével azt érte el, hogy a vállalati párttagság és a dolgozók túlnyomó többségének bizalmát elveszítette”.49 A hosszú és személyeskedésekkel tarkított vita során Horváth Ede védte a maga igazát, ellenfelei pedig sorolták a valós vagy vélt kifogásokat, többek kö­zött még tervcsalással is megvádolták a vezérigazgatót. Szemére hányták, hogy hiába országgyűlési képviselő és KB-póttag, mégis „olyan gátlástalanul visel­kedik, hogy se törvényt, se embert nem ismer”. „A kapitalista világban nem fél­tek úgy az emberek a gyártulajdonosoktól, mint itt Horváth Ede igazgatótól.” Tény, hogy a gyárban a munkások hangulata kifejezetten rossz volt. Eb­ben nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy az 1960-as évek közepére megbomlott a magyar gazdaság egyensúlyi helyzete. A gazdaság növekedési üteme 1960 és 1965 között - az egyetlen 1963-as évet kivéve - minden év­ben csökkenő tendenciát mutatott, miközben egy sor minőségi tényező terén (munkatermelékenység, fajlagos anyag- és energiafelhasználás, önköltség, esz­közhatékonyság, minőség, műszaki színvonal) alig történt előrelépés. A tőkés külkereskedelmi és fizetési mérleg tartós passzívuma miatt nőtt az ország adós­ságállománya. Ezért a vezetés restrikciós intézkedésekre kényszerült, ami az életszínvonal stagnálásához vezetett. Emelték a munkahelyi étkezés és a mun­kásszállás térítési díjait, szigorították a normákat és a munka törvénykönyv elő­írásait. A normaszigorítás miatt - az ország számos más gyárához hasonlóan - a vagongyárban is spontán munkabeszüntetésekre került sor. Egyesek úgy látták, hogy a legfelső párt és állami vezetők mindaddig, amíg a vagongyár a termelési terveit teljesíti, Horváth Edét nem mozdítják el a helyéről, ezért megpróbálták a gyári középvezetőket a termelés szabotálására rávenni, így csikarva ki Horváth Ede megbuktatását.50 49 GYML MPB VB 1. f. 3. cs. 252. f. 1965. november 24. 50 Valószínű, hogy Lovas József és 4 társának „izgatási” ügyéről van szó. 1964. október 26-án postai úton 43 db röpcédulát akartak a gyári vezetőkhöz eljuttatni, a rendőrség azonban a le­velek nagyobb részét már a postán lefoglalta, a terjesztők ellen pedig eljárást indított. (MÓL 288. f. 5/350/1. őe. Előterjesztés a PB számára egyes belső ellenséges csoportok tevékeny­ségéről, 1964. november 14.

Next

/
Thumbnails
Contents