Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből
254 Helyi társadalmak? elveszítette nyersanyagforrásainak és felvevőpiacainak nagy részét. Az utódállamok protekcionista elzárkózása érzékelhető keresletcsökkenést eredményezett, ezért ismét új utakat kellett keresni. Győr az 1947/48-as kommunista hatalomátvétel után sem tartozott az újabb rendszerváltás nyertesei közé. Ideológiai fenntartás (a város a Jobboldali szociáldemokraták” és „reakciós klerikálisok fészke”), valamint a nyugati határ közelsége, továbbá a kitermelő iparágak fejlesztésének elsődlegessége (amelynek ebben a térségben a gyorsan bezárt brennbergbányai barnaszénén kívül semmilyen nyersanyagbázisa nem volt) az 1950-es és 1960-as években visz- szavetette Győr fejlődését. Ismét alkalmazkodni kellett az új körülményekhez, mivel az államosítás és a parancsuralmi gazdaságirányítás kiépítése a hagyományos piacok elveszítésével, új termékek gyártására való áttéréssel, állandó profilírozással, a keleti - mindenekelőtt a szovjet - piac igényeinek figyelem- bevételével járt együtt. A keleti tömb kezdetben kényszerű autarkiája később a gazdaságpolitika meghatározó irányzatává vált, ami a 20. században immár másodszor szakította el a város iparát az addig kiépített kapcsolataitól, zárta el a helyi vállalatokat a hagyományos külpiacaiktól. Ezzel elindította azt a folyamatot, amelynek következtében Győr az országgal együtt elszigetelődött a nemzetközi műszaki-technikai fejlődési tendenciáktól. A város gazdasága a rendszerváltás előtt az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek végéig fejlődött a leglátványosabban. Az ágazati fejlesztések helyébe az egyes tevékenységek és termékek központi támogatása lépett. Az állami fejlesztési programok (alumíniumipar, petrolkémiai ipar, számítástechnika, közúti járműgyártás) rendszerint KGST szakosítási egyezményekhez kapcsolódtak, és a termékek olyan korszerűsítését célozták, hogy azokkal tőkés importot lehessen kiváltani. Győr elsősorban a közúti jármű program forrásaiból részesedett. Legnagyobb gyára, a vagongyár termelési szerkezete teljesen átalakult az 1960-as és 1970-es évtizedekben. A vagongyárban megszüntették a hagyományos személy- és tehervagonok gyártását, helyette dízelmotorok, nagy teljesítményű mezőgazdasági traktorok, kamionok és hátsóhidak termelésére tértek át.1 A RÁBA az 1960-as évek végén - licenc alapján - kezdett el dízelmotorokat és nagy teljesítményű közúti járművek, mezőgazdasági traktorok fútóműveit gyártani. 1968-ban indult a motorgyártás, egy évvel később a futóműgyártás első üteme. A vagongyártásról a közúti járműgyártásra való áttérés egy évtizedet vett igénybe. 1966-ban a termelési érték felét még a vasúti járművek adták, a motorgyártás 1%-kal, a futóműgyártás pedig kb. 20%-kal járult hozzá a kibocsá1 HONVÁRI 2007. 21-55. p.
