Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Vajda Barnabás: Dunaszerdahely: egy csehszlovákiai város fejlődésének egyes aspektusai az 1950–1960-as években
214 Helyi társadalmak? A lakáshelyzetet bonyolította a köztársaság újjáalakulásának tizedik évfordulójára meghirdetett amnesztia, amely azokra is vonatkozott, akik illegálisan hagyták el az ország területét.9 1955. augusztus 25-án a dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság (JNB) utasította a járás HNB-jeit, hogy „biztosítsanak alkalmas lakhatást azon személyek számára, akik az amnesztia következtében külföldről hazatérnek”. Abban az esetben, ha a hazatérőnek nincs lehetősége saját családjához költözni, vagy ha a vállalat, ahol a visszatérő disszidens elhelyezkedik, nem tud számára szolgálati lakást biztosítani, „a HNB-nek soron kívül kell intézkednie”10. Amauthauseni koncentrációs tábort megjárt, végül dunaszerdahelyi szülővárosában maradó Kornfeld Ferenc emlékiratai szerint neki „tíz évébe került, míg elérte, hogy a szüleitől örökölt házban lakhasson”.11 Más esetekben ennél részletesebben ismerjük az ingatlanok hányatott sorsát. Egy 1955. június 29-i keltezésű fogalmazvány a dunaszerdahelyi Népbíróság elnöke számára foglalta össze a Baumel Salamon-féle lakásügyet: „A bérlő Fábián Mária, aki a HNB 1955. május 11-i Zn. III/l-463-0/55 alapján költözött be [...], az ellene indított [kiköltözési] keresetet azzal utasította el, hogy ő a szocialista szektorban dolgozik, s hogy kiskorú lányáról kell gondoskodnia, aki Pozsonyban tanul, s ahonnanjár anyját meglátogatni. A kérdéses lakás neki megfelel, ezzel szemben az a lakás, amit Baumel Salamon ajánl neki [...], nem felel meg. Baumel Salamonnak nincs családja, maga él, nem dolgozik, és a másik bérlővel, Szalay Péterrel egyezséget kötött, hogy az [ti. Szalay] 1955. július 5-éig kiköltözik a lakásból. Kérdéses azonban, hogy Baumel Salamon kap-e engedélyt a HNB-től arra, hogy a kétszobás lakásba beköltözzön, mivel a Szalay Péter-féle lakás számára túl nagy. [...] Szükséges, hogy a szenátus elnöke nyilatkozzon az ügyről. [...] Figyelembe kell venni, hogy Fábiánné dolgozó nő, Baumel pedig egy öreg ember, aki munkakötelesség alá aligha fog esni. Kérem annak sürgős megállapítását, hogy Salamon Baumel beköltözhet-e a Szalay Péter utáni lakásba, vagy a Fábiánéba, vagy hogy a Baumel Salamon jelenlegi lakását alkalmasnak találja-e arra, hogy abba a Fábiánné beköltözzön.” A nem a saját házában lakó Baumel Salamonnak tehát két hivatalosan beköltöztetett családdal is pereskednie kellett, hogy házába visszaköltözhessen. „Jegyzőkönyv 1955. július 25-én, amely felvétetett a dunaszerdahelyi Népbíróságon, Eugen Klein mint szenátus elnök, valamint Ferdinand Sosa [?] és Ladislav Sekác mint népbírók jelenlétében. Az 9 Rozhodnutí presidenta a vlády republiky Ceskoslovenské ze dne 9. kvëtna 1955 o amnestii, c. 117/1957 Ú.l. Cl. VII. Egyes adatok szerint 1948. február 25. és 1950 között legkevesebb 23 354 fő hagyta el engedély nélkül Csehszlovákiát. Vö. Lexikán 153. p. 10 SOAvS. Miestny národny vÿbor v Dunajskej Strede 1945-1960: 269-1955-Byt/l-79. 11 KORNFELD 1997. 93. p.
