Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Laki Ildikó: A szocialista iparvárosok különböző formái. Százhalombatta az iparvárosok sorában
202 Helyi társadalmak? 1903-ban a település neve Battáról Százhalombattára változott, (bár egyes források szerint már 1898 óta hívják így a települést) amit egyébként az akkori battai képviselőtestület nem fogadott szívesen, mivel tetszésüket a Dunabatta, Árpádbatta, Budabatta, Magyarbatta elnevezések nyerték el, azonban ezeket az elnevezéseket az Országos Községi Törzskönyv-bizottság elutasította. A település benépesedése 1900-as évek elején is folytatódott, a lakosságszám ekkorra már elérte az 1200 főt. Gyökeres változást a község országos közlekedési hálózatba történő bekapcsolása jelentette. Ez magába foglalta az 1896-ban üzembe helyezett Budapest-Eszék vasútvonalhoz való csatlakozást, s már ekkor, 1911-ben két vágányon futott, ami kedvezően hatott a település kereskedelmére, áruellátására, valamint az ingázó munkavállalók körére. A település élettere is fokozatosan a helyi lakosok szolgálatába állt, ezt támasztja alá a különböző intézmények létrejötte is, mint például az 1908-ban megalakult - vegyeskereskedést, vendéglőt üzemeltető - Hangya Szövetkezet, 1920-ban a tej szövetkezet és 1921-ben a hitelszövetkezet. A település helyzetében további előrelépést az 1930-as évek végi, dr. Matta Árpád és András József földbirtokosok által javasolt parcellázás jelentett volna, amely egy fürdővárosi rész kialakítását tűzött ki célul. A tervezők a Duna parti területeken fekvő Árpádfürdőváros és András-Dunatelep hét kilométeres strandjának kialakításával a magyar lídó felépülését tették volna lehetővé, amelyhez kapcsolódóan még telkeket is árusítottak a dunatelepi részen. Az ajánlatban kiemelték a főváros közelségét, a jó közlekedést, a kedvezőbb életfeltételek megteremtésének esélyét, a tisztviselők számára pedig 10%-os kedvezményt javasoltak. Minden erőfeszítés és kedvezmény ellenére a javaslat nem talált támogatókra. A II. világháborút követő években a település fejlődése rövid időre megrekedt. Ennek az 1950-es évek iparpolitikai határozatai vetettek véget, amelyek az akkori kormány döntése alapján Százhalombattán egy hőerőmű és egy kőolaj-finomító építését tűzték ki célul. A szocialista ipartelepítés utolsó fázisában létrejött finomító és a Dunamenti Hőerőmű tehát olyan szereplőkké váltak, amelyek hosszú távra megalapozták a város stabil gazdasági helyzetét. A (mai nevén) Dunamenti Hőerőmű ZRt. helyzete a rendszerváltás után megingott, a MÓL NyRt. viszont fokozatosan vált Magyarország vezető iparvállalatává. A nagyarányú iparfejlesztés hatására a város gyors fejlődésnek indult, a település lakosságszáma látványosan emelkedett, az ország különböző részeiből települtek ide munkások és értelmiségiek. Az iparosítási törekvések mellett 1962-ben megkezdődött a lakótelepek építése, amelyek a két ipari létesítmény dolgozóinak biztosítottak megfelelő lakó- és életkörülményeket. A lakóházak építésével párhuzamosan megindult a közintézményesítés; megjelentek a különböző üzletek, kisebb kereskedelmi ellátó egységek, óvodák, iskolák, az or-
