Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Novák Csaba Zoltán: Területrendezés a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában
162 Városhálózat, városfejlesztési politika felszámolása. A területrendezésnek két jól meghatározott célterülete a község- és falurendezés, illetve a városrendezés volt, amelyből a gyakorlatban az utóbbi járt közel a teljes megvalósításhoz. A városrendezés a városok népsűrűségének növelését, történelmi arculatának megváltoztatását és a gazdasági, ipari egységek kiszolgálását tűzte ki céljául. A tervszerűen kialakított új városok, mező- gazdasági centrumok és falvak a neosztálinista gazdaságpolitikai irányvonalat szolgálták volna. A végső cél tehát a lakosság és a gazdaság totális alárendelése, homogenizálása volt. A folyamat beindítása, lefolyása és ideológiai töltete a beígért és részben megvalósult modernizációs szolgáltatásokon túl radikális társadalmi változásokat eredményezett. A rurális települések egy részének lassú felszámolása vagy szerkezeti átalakítása az érintett hagyományos vidéki közösségek megszűnését is előrevetítette. Nemzetiségpolitikai szempontból külön kiemelendő, hogy a párt ebben az átalakítási folyamatban sem számolt az országban élő nemzetiségek kisebbségi helyzetéből fakadó sajátosságokkal, a tényleges megmaradásuk zálogát jelentő állapotok fenntartásával. A szisz- tematizálási tervezet egyfelől modernizációt, megjavult életfeltételeket ígért, másfelől viszont a régi, hagyományos életterek beszűkülését vagy megszűnését irányozta elő, mentális, életmódbeli változásokat is előrevetítve. A romániai területrendezés 1968-as elméleti kidolgozása után több szakaszban zajlott le. A hetvenes évek elején készültek el az első konkrét tervezetek, amelyek gyakorlati kivitelezése a nyolcvanas évek második felében gyorsult fel. Az első szakasz a korabeli viszonyokhoz mérten átgondoltabb, és létezett egy minimális konszenzus a helyi elitekkel. A diktatúra kiteljesedésével a nyolcvanas években lefolytatott területrendezés sokkal radikálisabb, szervezetlenebb, centralizáltabb és gyakran jelentkeztek a kapkodás jelei. Folyamatosan szoros összefüggésben volt az ország belpolitikai és gazdasági életének alakulásával és azzal, hogy a párt által kezdeményezett társadalom-átalakítási projekt milyen ideológiai stádiumban volt. A városrendezés alaposan átrajzolta Románia legtöbb városának arculatát. Megváltoztatta azok társadalmi, gazdasági szerkezetét, a több százezer betelepült lakos pedig a városok népsűrűségét, a szokásokat, az életmódot és nem utolsósorban Erdélyben a városok etnikai összetételét is. Az erdélyi magyarság jelentős része egyre erősödő frusztráció és sértődöttség közepette tapasztalta meg, hogy a modernizáció, az iparosítás, az építkezések megváltoztatják eddigi életterét, a városok etnikai arculatát, és hogy ennek következtében kiszorul eddigi pozícióiból. Az új városlakók a hatalom által segített szimbolikus térfoglalása pedig gyakran jelentette a múlt, a történelem „elfoglalását”, vagyis tendenciózus magyarázatát és bemutatását.43 Ez a jelenség elsősorban az 43 A jelenségről részletesebben, Marosvásárhely példáján keresztül Id.: GAGYI 2007.
