Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Beluszky Pál: A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon 1945 után
Beluszky Pál: A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon ... 145 pontok (Boglárlelle, Balatonalmádi, Fonyód, Gárdony), alföldi „óriásfalvak” (Hajdúdorog, Mezöberény, Nádudvar stb.), ipari községek (Nyergesújfalu, Dorog, Bátonyterenye, Záhony, Martfű stb.), valamint olyan települések, amelyek várossá nyilvánítását az adott időpontban nehezen lehet indokolni (Hadháziéglás, Jánoshalma, Tiszakécske stb.). 1990-ben már alig találunk oly városi szerepkörrel rendelkező települést, amely ne rendelkezett volna városi címmel. Ekkor nagyjából megfelelt egymásnak a rang s a szerepkör. A rendszerváltozás után, 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény keveset követel a városi címre pályázó településektől: „A nagyközség a várossá nyilvánítását kezdeményezheti, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja.” A „fejlettséget” és a „térségi szerepet” azonban nem kötötte konkrét ismérvekhez a törvény, igaz, a városi címmel járó előnyök is megszűntek 1990- ben. 1990 és 2009 között megduplázódott a városi rangú települések száma; Budapestet szinte kivétel nélkül városi címmel rendelkező agglomerációs települések veszik körül; jóformán valamennyi jelentősebb vendégforgalommal rendelkező község várossá vált - Visegrád, Bük, Zalakaros, Villány, Balatonfoldvár, Velence, Hévíz, Harkány, Badacsonytomaj -, s elszaporodtak a „faluvárosok”. Ha szükségesnek véljük - nem feltétlenül az! -, hogy a települések közötti földrajzi munkamegosztás tükröződjön a közigazgatási besorolásban, a városi cím adományozásának szigorításával elkéstünk. Ma a városi címmel rendelkező települések majd fele nem város településtudományi értelemben. Két megoldás kínálkozik az ellentmondás feloldására: vagy önszabályozó elemet viszünk a rendszerbe - terheket is rakunk a cím mellé, s lehetővé tesszük a városi rangról való lemondást is -, vagy eltöröljük a helyi önkormányzatok megkülönböztetését. (Az utóbbi megoldást választotta több európai ország.) Hivatkozott irodalom BÁCSKAI-NAGY 1984. BÁCSKAI VERA - NAGY LAJOS: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, 1984. Akadémiai Kiadó BELUSZKY 1967. BELUSZKY PÁL: A magyar városok központi szerepköre. Statisztikai Szemle, 45 (1967) 6. sz. 543- 567. p. BELUSZKY 1999. BELUSZKY PÁL: Magyarország településföldrajza. Általános rész. Budapest-Pécs, 1999. Dialóg Campus Kiadó
