Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Beluszky Pál: A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon 1945 után
Beluszky Pál: A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon ... 143 naújváros kivételével egy sor község előkelőbb pozíciót foglalt el a hierarchiában, mint az új ipari városok (3. táblázat). A várossá nyilvánítás gyakorlatát figyelembe véve 1966-tól számíthatjuk e korszak második etapját; egyrészt felgyorsult a városok számának növekedése - 1966-tól 1970-ig bezárólag 13 település jutott városi ranghoz -, másrészt megindult a városdeficit (a városi rang deficitje) felszámolása. Az újonnan várossá nyilvánított települések többsége már korábban is városi szerepkört betöltő, markáns kisvárosi funkciókkal rendelkező, városhiányos térségben fekvő község volt, mint pl. Szigetvár, Tapolca, Sárvár, Sárospatak, Siófok, Mátészalka, Kisvárda, Kapuvár, Dombóvár stb. Városi címhez jutott néhány, késői indu- lású új iparváros is, mint Tiszaújváros, Százhalombatta. Az 1971-ben jóváhagyott Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK), illetve az annak kiegészítéseként 1974-ben megjelent, a várossá nyilvánítás feltételeit tartalmazó kritériumrendszer (ÉVM-MTTH együttes közlemény) terelte mederbe a városi cím adományozásának gyakorlatát. Az OTK elsősorban településhálózati szempontokat vett figyelembe a városi szerepkörre és rangra kijelölt települések körének meghatározásakor; az OTK 130 városi funkciójú település kialakítását tartotta szükségesnek (2. táblázat), noha az ún. kiemelt alsó fokú központok (142 db) is elláttak volna egyes városi szerepköröket. Az említett kritériumrendszer meglehetősen szigorú volt, s a települések felkészítése a városi rangra komoly erőfeszítéseket követelt. A városi cím adományozása így továbbra is visszafogott, 1980-ra sem érte el a városi szerepkörű települések számát, vagy az OTK által javasolt városszámot (1. táblázat). A várossá nyilvánított települések köre továbbra is a kisvárosi funkciókkal már rendelkező települések sorából került ki (Csorna, Nyírbátor, Bonyhád, Siklós, Berettyóújfalu, Celldömölk, Körmend stb.). Megjelentek az új városok között a budapesti agglomeráció fejlettebb települései (Dunakeszi, Érd). 3. táblázat. A szocialista városok pozíciója a településhálózatban az 1960-as évek elején Település és rangszáma „Szomszédsága” a településhierarchiában** A várost megelőző községek száma 1. Dunaújváros 29* Gyöngyös V (26), Cegléd V (27), Vác V (28), Pápa V (30), Ózd V (31 ) 0 2. Komló 87 Enying K (83), Kunhegyes K (84), Tab K (85), Csurgó K (86), Csongrád V (88) 31
