Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Beluszky Pál: A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon 1945 után
Beluszky Pál: A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon ... 137 A továbbiakban ez utóbbi felfogás alapján minősítjük az egyes települések településhálózati szerepkörét. Előzmények - városi rangú települések a polgári korszakban Magyarországon kb. 89, a mezővárosi jogállásnál magasabb ranggal rendelkező település lépett át a rendi korszakból a polgári korszakba,6 hozzávetőleg 800 (!), igen különböző fokú autonómiát biztosító privilégiumokkal rendelkező mezőváros társaságában (ezek egy része, mint Kecskemét, Nagykőrös, Nyíregyháza, Békéscsaba stb. 1848-ra megváltakozott foldesurától). A kiegyezés után, az 1870-es évek elején a polgári közigazgatás kialakítása során sűrű rendet vágtak a korábbi, valamiféle városi ranggal rendelkező települések soraiban; a két kategóriába - törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városok - sorolt városok száma a dualizmus kora végén is mindössze 138 volt (Horvát-Szlavónországban további 17), ebből a mai országterületre esett 44. Nemcsak a mezővárosok többsége került községi sorba, hanem egyes szabad királyi városok és bányavárosok is (Bakabánya, Libetbánya, Szomolnok); számos megyeszékhely (Balassagyarmat, Ipolyság, Liptószentmiklós, Turócszentmárton, Aranyosmarót, Magyaróvár stb.), valamint népes, vagy jelentős gazdasággal rendelkező település (Békéscsaba, Szarvas, Békés, Orosháza, Nagyszalonta, Mohács, Kalocsa, Salgótarján, Resicabánya stb.) sem rendelkezett városi ranggal. Ugyanakkor egy sor tozhat-változik. A központok általában rendelkeznek vonzáskörzettel, de a települések város voltának nem szükségszerű velejárója a vonzáskörzet léte (ld. az alföldi mezővárosok esetét). Természetesen a városnak a csere kitüntetett színtereként, a településhálózat központi szerepkörű tagjaként való meghatározása csupán a városok „géniuszának” lecsupaszított vázát tükrözi. Erre a vázra egy sor járulékos jegy rakódik (pl. környezetéhez mérten népes település; a városi társadalmak foglalkozási szerkezete, képzettsége, iskolázottsága eltér a falusi társadalmakétól). Ennek, valamint számos más tényezőnek a hatására - pl. eltérő művi környezet, a hozzáférhető szolgáltatások eltérő köre, kiváltságos helyzet, a „tömeglétből” fakadó szociálpszichológiai következmények stb. -jellegzetes városi életmód, életstílus, értékrend, viselkedésmód stb. alakul ki a városok falai között. E sajátos jegyek újabb és újabb, a városok „lelkéhez-géniuszához” közelebb férkőző városfogalmak kidolgozása ösztönöznek. A kultúrantropológiai vizsgálatok figyelme pl. afelé fordul, legalább is Niedermüller Péter megfogalmazása szerint, hogy „.. .a városban élő emberek hogyan mozognak a városi terekben, milyen szabályok mentén és hogyan használják ezt a viszonylag bonyolult térstruktúrát, illetve hogy a városi tér egyes szeletei milyen kulturális, társadalmi és szimbolikus funkciókat töltenek be... a tér nem csupán fizikai, hanem - vagy talán mindenekelőtt - kulturális jelentéseket hordozó és szimbolikus funkciókat betöltő entitás.” NIEDERMÜLLER 1994. 6 Ezen városok sorába nem csak a szabad királyi városok tartoznak, hanem egyes bányavárosok, a határőrvidékek privilegizált városai, a Szepesség városai, az erdélyi taxás városok, Zsolna, mint privilegizált mezőváros is.
