Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
Frauen in der Stadt 399 keresték ezekben. A naplóírás és a naplószerü feljegyzések esetében a kutatás középpontjában a női önmegfigyelés áll, és olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy mi jellemzi a nők írásbeli kommunikációját, hogyan jelenik meg a női én a városi felsőbb hatóssággal szemben, milyen vizuális stratégiák jellemzők a női portrékra. A felhasznált források egyike sem irodalmi igénnyel készült, háztartási könyvektől a naplószerü feljegyzésekig, magánlevelektől a későbbi apácatársak számára készített „házi krónikákig”, tanúvallomásokig mindent felhasználtak a szerzők. A forrásadottságokat, a kutatás előzményeit, jelenlegi állását a kötetet szerkesztő Daniela Hacke ismerteti a német nyelvterületen szokásosnál kicsit hosszabbra nyúlt bevezető tanulmányában (9-40. p.). A bevezető hosszúságát talán az interdiszciplináris jelleg indokolja. Külön kitér a tanulmányokban előforduló érdekes kérdésfelvetésekre, a probléma megoldásának nehézségeire és az esetleges buktatókra. A bevezető elolvasása ezért különösen ajánlott az egyes munkák tanulmányozása előtt. Nem indokolja azonban semmi, hogy a bevezető tanulmány végén a kötetben előforduló témaköröknél már szélesebb kontextusba is beillesztett szerzők írásait ismét előveszi, s ismét összefoglalja kutatási eredményeiket. Felvetődik az olvasóban a kérdés, vajon érdemes-e egyáltalán a tanulmányokat teljes terjedelmükben elolvasni, ha rendelkezésre állnak a jól sikerült összegzések. Ha már ragaszkodott a szerkesztő a kétszeres összegzéshez, az miért ide került? Talán célszerűbb lett volna a tanulmányok után, az előadásokhoz érkezett hozzászólások és a vita ismertetése előtt elhelyezni a rövid emlékeztetőket. A bevezető tanulmány után Benigna von Krusenstjern (41-59. p.) átfogó elemzésében a női írásbeliség kiterjedtségét, sokféleségét, a városi nők íráshoz való viszonyát vizsgálja, kü- lön-külön számba véve az egyes forrástípusokat. A téma elismert szakértőjének számító, sokat idézett történésznő a további kutatási lehetőségek vázolása után, felhívja a figyelmet arra is, hogy a női önkifejezés vizsgálata önmagában nem szerencsés, alapvetően fontos ezek összehasonlítása a férfiak hasonló munkáival. Ugyan más nézőpontból, de ebben a német kötetben is szóba kerül a nők városi iparban betöltött szerepe. Gesa Ingendahl (165-186. p.) esettanulmányok segítségével mutat rá „a szegény özvegy” mint felvett női szerep hátterében rejtőző okokra. Az özvegy mesternék a céhvei támadt viták esetén alázatos kérvénnyel igyekeztek elnyerni a városi tanács jóindulatát, a hatalmat gyakorló tanácsosok atyai, védelmező ösztönét kívánták felkelteni, ezért saját magukat szegény, segítségre szoruló, elesett nőszemélynek ábrázolták. Végül szeretném röviden felhívni a figyelmet Brigitte Schnegg (103-130. p.) írására, aki egy francia nyelven író berni polgárasszony naplóját elemzi, amelyben jól nyomon követhetők a női lélek rezdülései. A feljegyzések készítője gondolatainak leírásától jellemének javulását várta, ami mind a forrást, mind a róla készült elemzést illetőleg méltán keltheti fel a téma iránt érdeklődő hazai kutatók figyelmét, történészekét és pszichológusokét egyaránt. A két kötetnek nemcsak a címe azonos, hanem a szerzői gárda között is sok az átfedés, ezt jelzik a másik kötetben szereplő szerzők írásaira történő hivatkozások. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy az egyes munkakörök nem egymástól elszigetelten működnek, hanem létezik valamiféle párbeszéd, amely a teljes német kultúrkörre kiterjed Ausztriától, Svájcon át Németországig. Susanne Pils bécsi levéltáros mindkét kötetben szerepel egy-egy írással. Mindkettőnek egy 17. században élt grófnő naplószerü feljegyzéséi képezik a forrásbázisát. Harrach grófnő néhány évig külön élt férjétől a bécsi udvarban, s szinte minden nap feljegyezte a számára fontos eseményeket, gondolatokat, a férjéhez intézett különböző kérdéseit, majd ezt levélben elküldte neki. Az osztrák kötetben (115-136. p.) a szerző az információkban gazdag dokumentum alapján a városban, mégpedig az uralkodói székhelyen élő arisztokrata nő és a más társadalmi csoporthoz tartozó városi asszonyok kapcsolati hálójának rekonstruálására helyezte a
