Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Műhely - Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és a lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? 345 És megfordítva: a lakótelep a maga sivár és lélektelen épületeivel, egy kaptafára készült lakásaival nagyban hozzájárult a fordizmus korabeli tömegember kialakulásához.” (CSÉFALVAY 2008. 262. p.) Napjainkra azonban sokkal fontosabbá vált az egyénre szabott környezet igénye. Cséfalvay szerint a sokféle igényt kielégíteni képes lakópark az igazi válasz erre a kihívásra: „...a posztfordizmus idején”, írja, „a középosztály életmódtípusokra töredezik szét, és a különböző életmódtípusok képviselői a lakáspiacon már olyan egyedi és változatos lakókörnyezetet keresnek, amilyet ma a lakóparkokban találnak meg.” (Cséfalvay 2008. 261-262. p.) Ami Cséfalvay érvelése szempontjából valamelyest elsikkad, az az a tény, hogy a mai városlakók sokféle lakásforma közül választhatnak, amelyek közül a lakópark csak az egyik lehetőség. Cséfalvay látószögéből mintha kiesnének bizonyos lakás-, illetve lakóház-formák. A mai lakáspiac éppen attól sokszínű, hogy a régi és új formák együtt léteznek benne, és ebből a sokféle formából választja ki mindenki az ízlésének és lehetőségeinek megfelelőt. Éppen azért, mert a különböző életmódtípusok képviselői különböző lakóháztípusokat, a városon belül különböző jellegű, hangulatú negyedeket preferálnak, merülhetnek fel a lakóparkon kívül más lehetőségek. Teljesen lehetetlen volna, hogy valaki szívesen lakik régi építésű bérházban vagy lakótelepen? És mi a helyzet a családi házzal, ami sokak szemében ma is a leginkább vágyott cél, sokkal inkább, mint a lakópark? Bár Cséfalvay minden jel szerint valóban úgy gondolja, hogy a kor igényeit ma leginkább a lakóparkok képesek kielégíteni, ez nem jelenti azt, hogy ne vetne számot a lakóparkok kapcsán felvetődő számos problémával. Mint arról már esett szó, a könyvében idézett elméletek és elemzések egy része is a lakóparkok kritikája jegyében született. A magyar lakóparkok kapcsán pedig Cséfalvay maga is számos anomáliára hívja fel a figyelmet. Ezekről a befejező részben külön lesz majd szó. Körner Zsuzsa és Nagy Márta, mint könyvük címe is jelzi, úgy definiálják vizsgálódásuk tárgyát, hogy ezáltal összehasonlíthatóvá váljék több, mások által gyakran élesen szembeállított kategória: az 1945 előtti szociális lakásépítészet az 1948 utáni lakótelepekkel, a nyugati országok második világháború utáni lakótelep-építészete a keleti blokk lakótelepeivel, valamint a lakótelep a lakóparkkal. A könyv Magyarországot tárgyaló második része egyébként illeszkedik Körner Zsuzsa egyik korábban megjelent munkájához.3 A telepszerű lakásépítés kritériumai Körner és Nagy szerint az „egyidejűség, célzott népességi csoport és egységesség”, bár elismerik, hogy ezen kritériumok nem mind alkalmazhatók maradéktalanul minden 1945 utáni lakótelepre. A definícióból következően a szerzők úgy vélik, hogy a könyv keretei között indokolt a lakóparkokról 3 Körner 2004.
