Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Éder Katalin: Mezővárosok és plébániatemplomok a középkori Hegyalján
142 Tanulmányok zővárosok közül három, mégpedig Olaszliszka, Szerencs és Sátoraljaújhely esetében van tudomásunk oltárról, ráadásul már a 15. század első feléből. Ezek titulusait a század második feléből már név szerint is ismerjük.81 Az átlagos mezővárosok és mezőváros jellegű falvak közé tartozó Bodrogkeresztúr Szent Katalin oltárának igazgatója a 16. század elején tűnik csak fel.82 Az adatok áttekintése után megállapítható, hogy az épületen belüli kápolna kialakítása, valamint az oltárállítás a 15. században, főként annak második felében, illetve végén terjedt el, ezzel a vizsgált települések beilleszkednek a nagyobb településeknél, mindenekelőtt a szabad királyi városoknál megfigyelt folyamatba. A 15. század első felére eső említések elsősorban a nagyobb településekre, központokra jellemzők, a kifejezetten késői, a 16. század elejéről ismert adatok pedig a legalacsonyabb pontszámú települések templomaira. A hegyaljai mezővárosok közül egyedül a legmagasabb kategóriába tartozó középkori Sárospatak egyházi topográfiája hasonlítható a szabad királyi városokéhoz. Ez az egyetlen település, amely az egyházi épületek szempontjából egyenrangú az autonóm jogállású településekkel, részben a templom hajójának nagy befogadóképessége, részben a nagyszámú kolostor és a településen szintén megtalálható ispotály miatt. Nyilvánvalóan nem Budával, Pozsonnyal vagy éppen Pesttel hozható párhuzamba, hanem azokkal a szabad királyi városokkal, amelyekben a késő középkorban szintén csak egy plébániatemplom állt, és a másodlagos vallási terekként értelmezhető kolostorok, ispotályok ugyanúgy jellemzőek. Tekinthetjük tehát úgy, hogy a vizsgált területen Sárospatak töltötte be azt a szerepet, amelyet máshol a szabad királyi városok. A mezővárosi térhasználat főbb elemeinek áttekintése után összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy azok részben már a városi, részben azonban még a falusi térhasználat felé mutatnak. A többségük - mivel a városiasodás útjára lépő, noha a városi rangot nem feltétlenül elérő településekről van szó - inkább a városi tér elemei közé tartozik, mint például a többutcás és keresztutcás településszerkezet. Azonban a városi térhasználat felé mutató külvárosok kialakulása például ezen a területen csak a kora újkorban figyelhető meg, egyelőre csak Sárospatak esetében. Kifejezetten a városi térhasználatra jellemző képet erősíti a védművek kialakítása egyes települések körül, bár csak árkokról és sáncokról, nem pedig kőfalakról volt szó. Igen hangsúlyos pont ezeken a településeken a városi térhasználat elemei közül az ispotály megjelenése - hiszen az eddigi kutatások alapján tudjuk, hogy ezek kevés kivétellel városias környezetben telepednek meg -, valamint a kolostorok száma és központi helyként funkcionálása is. 81 1493. Olaszliszka: Df. 270750. (Arcanum CD), 1524. Szerencs: BÓNIS 1997. 4345. regeszta 614. p., 1420-1440 között Újhely: Df. 285058. (Arcanum CD), 1468. Újhely-Szent Zsófia, Szentháromság: BÁNDI 1985. Újhely 65. regeszta 709. p., Dl. 8797. (Arcanum CD) 82 BÁNDI 1985. Tokaj 18. regeszta 689.
