Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Majorossy Judit: A polgári térhasználat elemei a késő-középkori Pozsonyban
80 Tanulmányok hasonló arányban oszlanak meg, mint azok, akik esetében a plébánia megállapítható volt, arra a következtetésre jutottunk, hogy megközelítőleg a végrendelkezők 60%-a tartozhatott a belvárosi Szent Márton-plébániához (1. ábra). Még ha ezt a munkahipotézist nem fogadjuk is fenntartás nélkül el, annyi bizonyos, hogy a plébániákhoz tartozó hívek száma eltért egymástól, és a jóval sűrűbben lakott belváros plébániája legalább kétszer (ha nem háromszor) annyi ember lelki gondozását látta el, mint az egymással nagyjából megegyező nagyságrendű két külvárosi plébánia.23 Ezzel összhangban a Szent Már- ton-templomnak jóval több mellékoltára, illetve kápolnája volt, mint a másik két templomnak, és ezzel áll összefüggésben az is, hogy - ahogyan látni fogjuk - jóval több vallásos testvéridet működött itt, mint a külvárosokban. 1. ábra. Feltételezett plébániai tagság a végrendelkezők körében, 1430-1530 0 Szent Márton □ Szent Lőrinc □ Szent M ihály 1 Városon kívül 61% 23 Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a három plébánia nem is volt teljesen egyenrangú. Egy 1355. okt. 9.-én Visegrádon keltezett oklevél a Szent Lőrinc-plébániát a Szent Márton alá rendelt egyházként említi, melynek plébánosát a Szent Mártonéhoz hasonlóan a pozsonyi káptalan kanonokjai közül választották. Slovenskÿ Národny Archív, Súkromny Archív Bratislavskej Kapitul (Szlovák Állami Levéltár, Pozsonyi Káptalan Magánlevéltára, a továbbiakban: SNA SABK) F-10-196, másolatban MOL DF 228124 (kiadva: Mon.Eccl.Strig. IV. 134. Nr. 106): ,,ecclesie Sancti Laurencij martiris extra muros civitatis Posoniensis filialis ecclesie Sancti Salvatoris alyas Sancti Martini de dicto Posonio collegiate Plébánosa pedig évi nyolc fonttal és egy prandiummal tartozott a káptalannak. Ld. még ORTVAY 1892-1903. II/4. köt. 488-489. p. A Szent Mihály-plébániáról jóval kevesebb információnk van, alárendeltségéről sem tudunk semmit. Az eddig előkerült plébánosai között ugyanakkor egyetlen kanonokot találunk csupán. Korábban KÖBLÖS 1994. 166-167., 450. p., számos újabban előkerült adattal MAJOROSSY 2006. 2. sz. melléklet, 1-3. sz. lista.
