Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Mészáros Orsolya: A Visegrád késő középkori város déli városmagjában végzett 2003–2004. évi ásatások új topográfiai eredményei
MÉSZÁROS ORSOLYA A VISEGRÁD KÉSŐ KÖZÉPKORI VÁROS DÉLI VÁROSMAGJÁBAN VÉGZETT 2003-2004. ÉVI ÁSATÁSOK ÚJ TOPOGRÁFIAI EREDMÉNYEI Visegrádon a 19. század végén fellendülő várkutatás, majd a 20. század elején elinduló, a Királyi Palotában folytatott ásatások után a késő középkori város maradványaival az 1950-es években kezdtek foglalkozni. Az ásatások megindulása után mintegy húsz évvel, az 1970-es években a történeti kutatások, különösképp az Anjou-kori hivataltörténeti, majd a királyi rezidenciakutatás eredményei hívták fel a figyelmet Visegrád késő középkori város történeti jelentőségére. A kiváltságokkal felruházott Anjou-kori királyi székváros Károly Róbertnek köszönhette felemelkedését. 1323-ban az uralkodó Temesvárról Visegrádra helyezte át székhelyét.1 A magyar igazságszolgáltatás központja, a curia regia Visegrádon működött, kialakult a helyhez kötött, állandó kúriai bíráskodás. Az uralkodót követték hívei, az ország nagybírái itt tartották ítélőszéküket. Bónis György megállapítása szerint a kúriához kapcsolódó világi jogtudó értelmiség kialakulása minden bizonnyal Viseg- rádhoz köthető. A királyi udvar igazgatási és bírói írásbelisége az 1320-as évektől nagyrészt világi jogtudók kezébe került, s az új rendszer egyik meghatározó eleme a familiaritás volt.2 Az 1970-es években német kezdeményezésre meginduló rezidenciakutatás szintén érintette Visegrád kérdését. Kumorovitz L. Bernât, majd az ő nyomán Kubinyi András kezdett foglalkozni a királyi székvárosok, a főváros és a rezidencia problémakörével.3 Visegrád a 14. században királyi rezidencia volt. Ennek köszönhető, hogy a vár alatt kifejlődött város egyszerre szolgált az uralkodó és udvara tartózkodási helyeként, a központi bíróságok helyszíneként és a polgárok lakóhelyeként. A források igazolják, hogy a királyi vár csak részben töltötte be a kormányzati helyszín szerepét, hiszen az alatta lévő település is részben ezeket a célokat szolgálta. A városban házzal rendelkező nagybírák sok esetben háznál adtak ki oklevelet, vagy ott bíráskodtak, amiről több oklevél keltezéséből, kancelláriai jegyzetéből tudunk.4 A város egyszerre volt 1 Engel 1988. 132. p. 2 BÓNIS 1971.46-47., 92. p. 3 Kumorovitz 1971.; Kubinyi 1999. 4 1330-ban László kalocsai érsek házában egy per kapcsán esküt kellett letenni. (MÓL DL 2629) 1333-ban László pécsi püspök saját házában bocsátott ki oklevelet (Mon.Vespr. IV. vol. 327-328. p.); 1333-ban Jakab pápai nuncius úgyszintén. (Mon.Strig. III. vol. 232. p.) Gál mester, érseki kancellár 1365-ban commissiót adott ki saját házában. (MÓL DL 5406, említi: KUMOROVITZ 1984. 322. p.) Urbs. magyar várostörténeti évkönyv ív. 2009.51-71. p.
