Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
432 Recenziók Mann Miklós precízen foglalja össze a közoktatás helyzetét, a kiválasztott fotók jól tükrözik a korszak hangulatát, az ismerős elernektől (még nincsenek koedukált osztályok) a már elfeledett kezdeményezésekig (parkkönyvtár). A tanulmány számba veszi az oktatásban végbement legfontosabb változásokat a gyakorlati foglalkozások bevezetésétől a felnőttoktatás néhány év alatt elvérző reformjáig. Bár a középiskola végül nem lett kötelező, megnőtt a szak- középiskolák népszerűsége, és a gimnáziumokat is tagozatosakká alakították. Az osztályismétlő, túlkoros gyermekek mellett elitet is képeztek, ezt alátámasztja, hogy rendre a fővárosiak diadalmaskodtak az országos tanulmányi versenyeken. A két záró fejezet lényegében azt a folyamatot írja le, hogyan alakult át a népművelés közművelődéssé. (És így jutunk el közben a szódástól a Coca Coláig.) A kulturális tendenciákat Feitl István ismerteti, felidézve Cseh Tamást, a klubmozgalmat, a magnó és a tévé térhódítását. A könyvkiadás, az olvasás népszerűségével szemben a moziba járás veszített kedveltségéből, a nézőszám erőteljesen csökkent, ezt ellensúlyozandó támogatták a Jókai-klasszikusok filmre vitelét és más, egyedi hangvételű alkotások elkészítését. A lebontott Nemzeti Szalon helyett megnyílt az újjáépített Vár múzeumi negyedében a Nemzeti Galéria, de az állami keretek közé szorított művészeti életben magángalériáról egyelőre szó sem lehetett. Aczél György, látva a nyugati kultúra visszafordíthatatlan térhódítását, a Budapesti Pártbizottság ülésein szorgalmazta a szemléletváltást, mérsékletre intve azokat, akik ellenezték a kultúra színességre, politika- mentességre, szórakoztatásra törekvését. A fiatalok körében hódított a beatzene, már nemcsak tánciskolába, hanem rock koncertre, presszóba jártak. A színes hétköznapokat Valuch Tibor idézi fel: írásának talán legizgalmasabb része az idő- és térhasználat átalakulásáról szól. A Nemzeti Múzeum fényképtárából és az MTI archívumából válogatott közel 200 illusztrációról és a fotókultúra fejlődéséről Kiscsatári Marianna képszerkesztő ad szakszerű áttekintést. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a jó érzékkel válogatott képek az olvasók számára két okból is élvezhetetlenek. Egyrészt többnyire nem megfelelő méretben tették közzé azokat a kötetben, másrészt az egyébként finom, matt papír fényképek közlésére egyáltalán nem alkalmas. Holló Szilvia Andrea
