Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
424 Recenziók tei között értelmezi. Hazai példákon keresztül szemlélteti, hogy a várost nem lehet a vidékétől elválasztva vizsgálni. Rámutat arra, hogy hibás értelmezés a 18. század eleje és a 19. század közepe közötti időszak városait pusztán a középkori városok egyenes folytatásaként kezelni, társadalmi folyamataikban egyszerűen csak lassú hanyatlást, a rendi társadalom változatlan továbbélését látni. De „a modem város közvetlen előzményeinek vagy alapvető osztályainak keresése” a korszak városaiban ugyanúgy „tévútra vezető módszer.”(63. p.) Ez tehát azt jelenti, hogy e korszak városait önálló történeti tárgyként, saját történeti kontextusuk keretei között kell értelmezni. Hangsúlyozza, hogy a politikatörténet által kijelölt korszakhatárok, mint a török alóli felszabadulás, az 1790-es év, az 1848-as forradalom „kétségtelenül fontos határkövei voltak ugyan a városok történetének is, a társadalmi átalakulás folyamata azonban nem köthető ezek közé az időhatárok közé.” Konkrét kutatásai alapján a polgári átalakulás folyamatában a napóleoni háborúk konjunkturális évei mutatkoznak inkább fordulópontnak, és az átalakulási folyamat az 1870-es évtizedig ível, ezért ha a változást akarjuk nyomon követni, nem szabad lezárni a vizsgálatokat 1848-cal. Meggyőződésem szerint a korszak társadalomtörténeti kutatásaihoz alapvető szemléletbeli megfontolást rögzít a következő megállapítása is: „A 19. századi átalakulás ugyanis a rendi kereteken belül ment végbe, s részben maguknak e rendi kategóriáknak megváltozott tartalmában nyilvánult meg. A különböző rendű, jogállású lakosok rangjában, társadalmi pozíciójában, vagyoni helyzetében, presztízsében, egymáshoz való viszonyában ment végbe valamelyes, alig manifesztálódó elmozdulás, amely elsősorban a korábbi állapottal összehasonlítva tárható fel.”(63. p.) A kötet további alfejezeteiben található tanulmányok kiválóan demonstrálják az általánosabb szemléletbeli, módszertani felvetéseknek a konkrét kutatási kérdések elemzésében, illetve a történészi gyakorlatban történő alkalmazását. Nem szándékozom részletesebben is ismertetni az egyes tanulmányokat, amelyek számos megállapítása ma már a szakmai kánon szerves részét képezi, és beépült az egyetemi oktatásba is. A kiadványsorozat megjelentetését, az előszó alapján, a Fővárosi Levéltár ugyanis nem „csupán” azért határozta el, hogy a szélesebb közönséggel is megismertessen jelentős, de nehezen hozzáférhető tanulmányokat. Ahogy Á. Varga László fogalmaz: „Ennél is fontosabb indoka vállalkozásunknak, hogy az írások egybeszerkesztve, együtt olvasva, többet és mást is mondanak, mint eredeti környezetükben. Olvasóikat pedig külön élménnyel kecsegteti, hogy figyelemmel kísérhetik az eredmények egymásra épülését, a nézőpontok változását, a szemlélet gazdagodását egy-egy kutatói pálya során.”(7. p.) A kötetbe válogatott egyes írások kivonatolása, tartalmi összefoglalása helyett ezért, teljesen egyet értve e szerkesztői gondolattal, végezetül inkább arra szeretnék kitérni, milyen többletet jelenthet, hogy egyben olvashatjuk ezeket a tanulmányokat. A nemzetközi történetírásban, jelentős mértékben a mikrotörténelem, illetve egyes történeti antropológiai munkák hatására az 1980-as évektől egyre inkább előtérbe került a történész által megválasztott vizsgálati lépték problematikája. A kialakuló elméleti és módszertani vitában mind többen kérdőjelezték meg a korábbi tudományos gazdaság- és társadalomtörténet-írást általánosan uraló makró-szemléletet. A mikrotörténelem hívei a vizsgálati léptékek hierarchiájának megfordítása mellett érveltek, és a mikroszint elsőbbségét hirdették. Emellett azonban megfogalmazódott egy másik álláspont is, amely szerint nem lehet önmagában bármiféle hierarchiát felállítani a különböző szinten, léptékben végzett vizsgálatok között. A vizsgálati léptéket a kutatói kérdés, a választott téma függvényében kell meghatározni. Tudatosítani kell továbbá, hogy az eltérő szinten végzett vizsgálatok érvényessége különböző, ezek eredményeit egymás mellé illesztve azonban gazdagodhatnak az ismereteink. A fényképészettől vett hasonlattal, ha ugyanazon tárgyat különböző nagyításban, eltérő lencseállásból fényképezzük
