Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
The European City and Green Space 411 ötvözve egy olyan önellátó és nagy gonddal megtervezett város képét vázolta fel, amely egyesíti magában a város minden előnyét a természet szépségével és a vidéki élet élvezetével. A garden city eszméjét minden esetben a sajátos helyi gazdasági és politikai feltételekhez, valamint a társadalmi és kulturális kontextushoz igazították. A négy városban minden méretüket, lakosságszámukat, gazdasági jelentőségüket és fejlődési mintájukat érintő eltérés ellenére hasonlóságok is mutatkoznak: végbement a szuburbanizá- ció, a decentralizálódás, majd a 20. század végén ismételt növekedés volt megfigyelhető a belső városi területeken. A 19. századi nagymérvű iparosodás s az ennek következményeként fellépő korai környezettudatos gondolkodás és mozgalom érvényesült, majd a 20. század végén a hagyományos iparágak visszaesése és a szolgáltató ágazatok térnyerése jellemezte a vizsgált városokat. A városi zöldterület-politikát a helyi politikai folyamatok és hatalmi viszonyok határozták meg: a törvényi és kormányzati keretek, a városi, illetve központi nagyvárosi ellenőrzés alatt álló terület mértéke, végül a városi/fővárosi hatóság által közvetlenül birtokolt földterület nagysága. 1917 előtt Szentpétervárott a városi terület fölött gyakorolt hatalom számos szereplő között oszlott meg. A forradalmat követően minden központi, állami ellenőrzés alá került, a helyi döntéshozó szerep meggyengült, majd a szovjet rendszer összeomlását követően a gazdasági, illetve kereskedelmi célú magánfejlesztések kerültek előtérbe - sok esetben a városi zöldterületek rovására. Szentpétervártól és Londontól eltérően Stockholm és Helsinki nagyobb ellenőrzéssel bírt városi területei fölött. A városi zöldterületek nem csupán esztétikai, egészségügyi szempontból, szórakozó- és pihenőhelyként voltak fontosak a vizsgált városokban, hanem egyértelműen szociális és oktató célzattal is létesültek, a nemzeti emlékezet ápolása, a városlakók erkölcsi nevelése és testgyakorlás céljából. A nemzetközi eszmeáramlatok már a 17. századtól meghatározó szerepet töltöttek be a vizsgált zöldterületek kialakításában és fejlesztésében. A 19. század második felében például az angol tájképi stílus, Haussmann párizsi boulvard-jai, az egzotikus növények és a természetes tájképek divatja számos európai városban, így Stockholmban és Szentpéterváron is érvényesült. Később a howardi garden c/íy-gondolat Helsinkire és a cári Szentpétervárra, valamint a 20-as évek Leningrádjára is jelentős hatást gyakorolt, azzal együtt, hogy a sajátos helyi viszonyokhoz igazították az eredeti elképzelést. A 20. század végén a városi zöldterületek esztétikai és egészségügyi szempontból értékelődtek fel ismét, s napjainkban a fenntartható város eszméje gyakorol nagy hatást az északi városokra, így pl. Stockholmra, ahol megszületett a Nemzeti Városi Park elmélete és gyakorlata. A városi zöldterületeket formáló eszmék között fontos szerepet játszott a szervezett szabadidő és versenysport, amely jobbára Nagy-Britanniából indult útjára a 19. század végén, s nagyban meghatározta a városi szabad terek kialakítását. Helsinkiben mindez a nemzeti identitástudat erősödését vonta maga után, az 1930-as évek Leningrádjában pedig ennek szellemében jött létre a Központi Kulturális és Pihenőpark. A városi zöldterületek kialakításában, fejlesztésében olyan tényezők is szerepet játszottak, mint a földterületek piaci értéke és a közlekedési szempontok. A 20. század első felében pedig olyan sajátos típusuk jelent meg, mint a vállalatok által munkásaik számára oktató és pihenő célzattal létesített parkok, pl. Stockholmban a Marabou csokoládégyár által létrehozott park. * * HOWARD, EBENEZER: To-morrow: A Peaceful Path to Real Reform. London, 1898., UŐ.: Garden Cities of To-morrow. London, 1902. S. Sonnenschein & Co.
