Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
404 Recenziók enyhítése és a különböző foglalkozások általi megsegítése volt. Köven az előző fejezetekhez hasonlóan az intim és eddig kevésbé tárgyalt részletekre összpontosítja figyelmét. Az érdekli, hogy miként gondolkodhattak Anglia jövendőbeli vallási és politikai vezetői fiatalként a londoni slumokban a különböző nemi szerepekről, a szexualitásról, és ez miképpen hathatott politikai gondolkodásmódjukra? A Settlement House sok esetben alternatív családként működő rendszere lehetőséget adott a férfi és női nem (gender) határainak és jellegének (át)alakítására. Köven szerénytelenség nélkül állítja, hogy a huszadik század küszöbén sok „New Woman” és „New Man” is a londoni slumokban született, ahol lehetőség adódott a női és férfi tulajdonságok sajátos keveredéséből egy érzékenyebb férfi- és önállóbb nő-típus kialakítására. Még tovább menve Köven szerint a szociális reformerek és a slummingoló „Új Férfiak” közül sokan- hasonlóan Edward Carpenter „intermediate sex” férfiaihoz - megtestesítették a legjobb férfi és női tulajdonságokat. Sőt, ekkor látott először napvilágot az az értelmezés, miszerint az aktív, gondoskodó- és reformer-szerep a homoszexualitás egyik természetes velejárója lehet. Ebben az okfejtésben a szociális munka helyettesítette a családi köteléket, és ennek a hivatásnak az erotikus tartalma Köven értelmezése szerint itt nyílt kifejezésre talált. A második részben egyértelműen érződik a poszt-kolonialista iskola hatása. Köven sikeresen mutatja ki a gyarmatok hatását Anglia kultúrájára, ami ebben az esetben a slummingolás megítélését és magát a szegénynegyedekről kialakított képet is befolyásolta. Az angol imperialista gondolkodásmódban a slumoknak otthont adó East London, akárcsak a távol-keleti gyarmatok, egyszerre jelentették a szabadságot és a veszélyt, a slumokat egyszerre a misszionárius jótettek és a szexuális lehetőségek otthonaként képzelték el. Köven reformerei nemcsak retorikailag vontak párhuzamot a gyarmatok és London szegénynegyedei között, hanem sok esetben maguk is gyakran ingáztak a gyarmatok és East London között. Köven érdeme, hogy a különálló esettörténeteken keresztül érzékeltetni tudja: a filantrópia, a slummingolás és a nem konvencionális nemi szerepek elválaszthatatlanságuk ellenére sem csak a viktoriánus társadalom felső- és középosztályi rétegeiben érvényesülő morális rend elől, a konvenciók világától való menekülést jelentették a fiatal nők és férfiak számára. Köven szerint a slummingolásban a szabadság és a hasznosság érzés mellett legalább olyan fontos szerep jutott az izgalomnak és a titkos vágyak beteljesüléséről szóló ígéretnek. A 21. századból visszatekintve talán nehéz nem ironikusan szemlélni vagy egyenesen megmosolyogni azt az elhivatottságot, ahogyan a jómódú angol filantrópok, szociális munkások és újságírók a londoni szegénynegyedekben belevetették magukat a társadalom átalakításába. A Slumming egyik fő mondanivalója éppen az, hogy ez egyben saját személyiségük megreformálásának vágyával is kecsegtetett. Az önzetlen segítség nehezebb volt, mint gondolnánk. Kurimay Anita
