Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
Frauen in der Stadt 397 városi szexualitás középkori és modem vetületeit választották vizsgálatuk tárgyául. Schuster (265-292. p.) a késő középkori német birodalmi városok leánykereskedőinek és városi kezelésben lévő bordélyainak világába vezeti be az olvasót egy esettanulmányon keresztül. A felhasznált forrás, egy magzatelhajtási ügyben felvett kihallgatási jegyzőkönyv alapján bepillantást nyerhetünk a bordély falai közé, elsősorban a házat vezető házaspár és az alkalmazott prostituáltak közti viszonyra derül fény. A bordély térbeli elhelyezkedéséről, városon belüli pontos helyéről azonban csupán annyit közöl a szerző, hogy a ház a városfal szomszédságában volt. E hiányérzetet tompítja Maderthaner írása (293-310. p.), amely az előváros patológiája vagy a város perifériája címet is kaphatta volna. A 20. század fordulójára kiépült modern Bécs legszegényebb munkásnegyedei, a féllegális világok határmezsgyéi a korábbi évszázadokban is kerülendő helyek voltak, mivel itt álltak az akasztófák, a pestiskórházak és a szegényházak. E perifériális világba tartoztak a bűnözők, a kéjnők, de a gyári munkásnőknél rosszabb körülmények között élő, otthoni munkát végző úgynevezett bedolgozónők is. A szerző irodalmi művek segítségével mutatja be az elővárosok különös világát, illetve leginkább a polgárság ezekről alkotott véleményét. A marginális területen élő nők életkörülményeinek vizsgálata azért is különösen fontos, mivel az elővárosok lakosságának több mint fele nő volt. Ezek a lenézett városrészek (Ottakring, Prater, Neulerchenfeld) azonban fontos szerepet játszottak a városi életben, mivel egyben a város látogatott szórakoztatóközpontjai is voltak. Maderthaner tanulmányában leginkább a prostituáltak megítélésével, a viktoriánus polgár szexualitáshoz való viszonyával foglalkozik. Hasonlóképpen jól illeszkedik egymáshoz a női munkaerő városi alkalmazásának kérdéseit feltáró négy tanulmány. Több munka (137-206. p.) a nők textiliparban elfoglalt helyzetével foglalkozik, segítségükkel végig követhetjük „a szövőnő” — aki a középkorban még professzionális kolostorműhelyben dolgozó apáca vagy valamelyik női céh tagja volt, majd a 18-19. században már a selyemmanufaktúra vagy gyár munkásnőjévé vált társadalmi megítélésének, életkörülményeinek változását. Margret Wensky összehasonlító tanulmánya a három európai nagyváros középkori textiliparából különösen széles kontextusban világítja meg a kérdéskört. Eredményei azt bizonyítják, hogy a nők mindhárom városban meghatározó szerepet játszottak a selyemfeldolgozásban. Kölnben a 15. század második felében a selyemfeldolgozással foglalkozó női céhtagok hozzátartozói asszonyaik tevékenységének köszönhetően kiemelkedő helyet szereztek a város vezetésében. Végül nem maradt ki a kötetből a női munkaerő kérdéskörében klasszikusnak számító cselédkérdés sem (207-228. p.). A szerzők többségéről elmondható, hogy szemléletmódjában nyoma sincs a főleg korábban virágkorát élő feminista történetírásnak, de egyikük-másikuk szükségét látja külön felhívni a figyelmet a feminista eszmék és fogalomhasználat erőszakos visszavetítéséből származó félreértelmezések veszélyeire, az esetleges tévedésekre, sőt, alkalmanként kifejezetten vitába szállnak az általuk már idejétmúltnak tekintett irányzat képviselőivel. Peter Dinzelbacher (229-264. p.) például a középkori vallásos női mozgalmak és a városi élet kapcsolatáról írt munkájában egyenesen a feministák egyik kedvelt mítoszának lerombolására törekszik. A feminista írók a beginákban középkori előfutáraikat, a női egyenjogúság harcosait vélték felfedezni, akik szembe mertek helyezkedni az uralkodó férfitársadalom szabályrendszerével és a rájuk váró feleség- és anyaszerep elől menekülve inkább kivonultak a városi társadalomból. A feministák szívesen ábrázolták a beginákat papi-papnői szerepben. Dinzelbacher rámutat, hogy e középkori vallásos nőmozgalmakból teljesen hiányzik a „mi” tudat, nem tekintik magukat külön társadalmi csoportnak, nem utal semmi arra, hogy ez tiltakozás vagy valamilyen női szolidaritás lenne a férfiak világával szemben. A begináktól az utókorra maradt szövegekben a férfi-nő közötti kapcsolatról egyáltalán nem esik szó. Említett szerző alaposan körüljárja a
