Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Műhely - Mészáros Borbála: Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek". A Habsburg monarchia közparkjai: magánkertek és városi parkok Buda-Pest társas életében 1870–1918, kitekintéssel Bécsre, Prágára és Zágrábra
MAGYAR ERZSÉBET „TÁRSALKODÁSI KERTEK, PROMENÁDOK, MULATÓ- ÉS NÉPKERTEK”. A HABSBURG MONARCHIA KÖZPARKJAI: MAGÁNKERTEK ÉS VÁROSI PARKOK BUDA-PEST TÁRSAS ÉLETÉBEN 1870-1918. KITEKINTÉSSEL BÉCSRE, PRÁGÁRA ÉS ZÁGRÁBRA. Doktori disszertáció, ELTE BTK, 2008. 369 p. A városi közparkok és a nyilvánosság számára megnyitott magánkertek meghatározó színterei voltak a 19. századi városok társas életének, egyes társadalmi rétegek önreprezentációjának. A disszertáció által vizsgált 1870-1918 közötti időszakban teljesedik ki a tanulmányozott Monarchiabeli nagyvárosokban az a városi zöldterület-rendszer, amely fontos kulturális, politikai és gazdasági, országos és olykor nemzetközi jelentőségű eseményeknek biztosított teret. A parkok mint lieu de mémoire-ok nemcsak közegei, hanem egyben jelképei is a kulturális emlékezetnek. Az emlékezet helyeinek Pierre Nora által megalkotott fogalma, illetve annak materiális, funkcionális és szimbolikus aspektusai1 a disszertáció számára olyan rendezőelvet biztosít, amelynek segítségével a városi zöldterületek formáit, különféle szerepeit és jelentésbeli sokszínűségét jól meg lehet ragadni. A városi közparkok összehasonlító vizsgálata a kultúrtörténet egyik kevéssé feltárt területe. Bemutatásukra főképp esztétikai, stílustörténeti szempontból került sor, a témában mindeddig elsősorban helytörténeti feldolgozások születtek, amelyek nem vagy kevéssé térnek ki e köztereknek a városszerkezetben és a társas érintkezésben betöltött szerepére, használatuk módjára és szimbolikus tartalmaira. Ez utóbbiak elemzését segíti a disszertáció összehasonlító szemlélete: a központi terepként választott Budapest mellett a Monarchia további három nagyvárosának (Bécs, Prága, Zágráb) parkjait vizsgálja egymás tükrében. A kutatásban feldolgozott forrásanyag sokfélesége (sajtó, helyrajzi, szépirodalmi és biográfiai munkák, levéltári források és képi ábrázolások) tovább fokozza az elemzés sokoldalúságát. A városi zöldterületek meglehetősen tág fogalmán belül a szerző a városi és magántulajdonban lévő nyilvános parkok körére szűkíti vizsgálatának terepét, nem foglalkozik az erősen specializált funkciójú (pl. Lóversenytér, temetők), illetve a nem 1 NORA, PIERRE: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. Aetas, (1999) 3. sz. 152. p. K. Horváth Zsolt fordítása. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv ív. 2009.361-363. p.
