Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Műhely - Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és a lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? 353 Az önkormányzatok finanszírozásának problémái Mindegyik szerző hangsúlyozza, hogy a problémák forrása számos esetben a rövid távú előnyökre vadászó önkormányzat, amely minden lehetséges területét értékesíti anélkül, hogy a hosszú távú következményekkel számolna, és odafigyelne a közösségi célok megvalósulására. Ugyanakkor azt is világossá teszik, hogy a kialakult helyzetért nem lehet kizárólag az önkormányzatokat felelőssé tenni. Cséfalvay a hibát elsősorban nem magukban az önkormányzatokban, hanem azok finanszírozásának anomáliáiban látja. A jelenlegi struktúrában az önkormányzatok nagymértékben függenek az állami támogatástól, ugyanakkor olyan közfeladatokat kell ellátniuk, amelyeket a normatív támogatás nem fedez. Működésűk költségeit maguknak kell tehát előteremteniük, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az önkormányzatok a rendszerváltás óta eltelt időben saját ingatlanvagyonukat voltak kénytelenek felélni. Az önkormányzat gyenge alkupozícióban van, mert túlságosan függ a befektetőktől - és a tőlük remélt bevételektől -, ezért veiül szemben nem képviseli elég erőteljesen a közösségi érdekeket. (Ezért viselkedik puhán és túl engedékenyen a legtöbb önkormányzat például a beépíthetőség kérdéseiben.) Mindez természetesen nem kizárólag a budapesti kerületi önkormányzatokra, hanem az agglomeráció településeire is vonatkozik. Az utóbbiakkal főleg Cséfalvay foglalkozik részletesen. Nyilvánvaló, hogy az agglomeráció települései esetében a fent ismertetetett problémák fokozottan jelentkeznek: egyrészt e települések bevételein belül igen nagy hányadot tehet ki az ingatlanvagyon értékesítése (ezért is oly gyakori a szántók, rétek „belterületbe vonása”, majd építési telkekként való eladása), másrészt itt a leggyakoribb az eredetileg kis településekre méretezett nevelési-oktatási és egészségügyi intézmények elégtelensége. A lakóparképítés hatása a lakásállományra A magyar lakóparkok - illetve új társasházak-adottságainak, fizikai jellemzőinek alakulása nem kizárólag a jogszabályokon és az ingatlanfejlesztőkön múlik, hanem a piac által támasztott keresleten is. Míg a gyakorta kedvezőtlenül sűrű beépítés főként az építtetők érdekeinek függvénye, a lakóparkok lakásállományának összetétele már inkább az ott lakást vásárlók igényeit tükrözi. Körner és Nagy egyetértenek Csizmadyval abban, hogy manapság főleg kis és közepes — maximum 65 négyzetméteres - lakásokra van fizetőképes kereslet; a fejlesztők szerint az ennél nagyobb alapterületű lakások értékesítése már problematikus. A fejlesztőknek, akárcsak a klasszikus spekulációs bérházak korában, inkább az az érdekük, hogy minél nagyobb számú, aránylag kicsi lakással töltsék meg az épülő társasházakat, tekintve, hogy ezeket jó eséllyel el is lehet majd adni. Az eredmény: az új építésű házakban a lakások zöme kicsi vagy közepes méretű; a lakásállomány összetétele ebből a szempontból nem javult a szocializmus utolsó évtizedéhez képest, sőt.
