Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Műhely - Szívós Erika: Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és a lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
344 Műhely parkok megjelenése és lassan globális méretű terjedése mögött döntően társadalmi és politikai okok állnak: a tehetős rétegek tudatos társadalmi elzárkózása, és az újgazdagok presztízs utáni vágya”. (CSÉFALVAY 2008. 157. p.) Hasznos értelmezési keretet kínál továbbá számára az ún. regulációs elmélet és az annak képviselői által használt fogalompár: a fordizmus-posztfordizmus ellentétpárja. Az egyszerű munkafázisokra épülő gyári tömegtermelés atyja, az amerikai autógyáros Henry Ford neve eszerint egy egész korszakot fémjelez, amelynek jellemzői a társadalom, a kultúra, a fogyasztás eltömegesedése és uniformizálódása, a paternalisztikus módon, felülről irányított folyamatok, valamint az olykor utópisztikus gondolatok vezérelte össztársadalmi modellkísérletek. A fordizmus kora a 20. századi modernitással szinonim. A posztfordizmus a fentiek ellentéte: az egyén jogaiba való visszahelyezése, a kis közösségek újbóli térnyerése, a különféle kultúrák és szubkultúrák egymás mellett élése, az életmód és a fogyasztás rétegek, csoportok szerinti differenciálódása. A fordizmus és a posztfordizmus fogalompárja Cséfalvay szerint a városfejlődés 20. századi trendjeinek leírására is alkalmas. E felfogás szerint a fordizmus korának jellegzetessége az egyes városlakók, a szükebb közösségek érdekeit figyelmen kívül hagyó, felülről irányított várostervezés, jellemző produktumai pedig az uniformizált nagylakótelepek, amelyek tervezésekor kizárólag a racionalitás és a gazdaságosság szempontjai érvényesültek. A posztfordi korszakban ezzel szemben újból előtérbe kerülnek az emberi igények és szükségletek: a posztfordizmus ideálja az élhető város, az olyan település, ahol mindenki megtalálja a maga egyéni igényeinek megfelelő lakóhelyet, ahol az egészséges környezet kialakításának igénye fontosabb, mint a logisztikai és közlekedésszervezési racionalitás, és ahol az együtt élő emberek közösséggé formálódását városépítészeti eszközökkel is előmozdítják. Lényeges, hogy a fordizmus-posztfordizmus fogalmaival leírt nagy városfejlődési korszakok államformától és politikai berendezkedéstől függetlenül minden modern társadalomban kialakultak. A lakótelepek és lakóparkok összehasonlítása és értelmezése Cséfalvaynál a fenti elméletek keretei között zajlik. Mint az már az előbbiekben, a fordizmus, illetve posztfordizmus jellemzőinek felvázolásakor sejthető volt, az elmélet nem mentes az értékítéletektől. Cséfalvay, bár a lakótelepek és lakóparkok kapcsán sokféle álláspontot ismertet, szintén nem hagy kétséget afelől, melyik településszerveződési formát tekinti magasabbrendünek. Bár elismeri, hogy egyes, kevésbé igényes lakóparkok külső jegyeikben hasonlítanak a lakótelepekre, szerinte alapvetően téves az az álláspont, amely szerint a lakópark nem több, mint az egykori szocialista lakótelep jobb minőségű, piaci viszonyok között létrejött formája. Cséfalvaynál a lakóteleppel való szembesítés a lakópark (pozitív) definíciójának lényege. A két városépítészeti forma két korszakot, két egymással ellentétes filozófiát testesít meg. „Többről van szó [...] annál a gyakori hazai leegyszerűsítésnél, amely a lakótelepet és a lakóparkot egy kalap alá veszi. [...] A párhuzam néhány valóban bérkaszárnyára emlékeztető lakópark alapján kézenfekvő, mégis alapjaiban hamis. A lakótelep nem a szocializmus, hanem - a gazdasági-társadalmi rendszertől függetlenül - a tömegtermelés, a tömeges fogyasztás, a tömegtársadalom és a tömegkultúra terméke.
