Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - N. Kovács Tímea: "Lakni tanulni", avagy hogyan született meg az Uránváros(i)?
N. Kovács Tímea: „Lakni tanulni”, avagy hogyan született meg az uránváros(i)? 317 felé. Mert amúgy minden volt: ide épült Pécs első modern emeletes áruháza, a 4500 m2 alapterületű Mecsek áruház, ahol mindig volt minden, a pletykák szerint azért, hogy a bányászfeleségeknek legyen hol elkölteniük a pénzt. Falusi delegációk csodálhatták meg itt a mégiscsak létező szocialista konzumot, bányásznapokon kapkodhatott a nép a szőrmebunda meg a TV után. Minden volt itt, még Pepsi Cola is. Egy második generációs uránvárosi lakos így emlékezik vissza:„A 70-es évek elején nyitott a Mecsek Áruház, az nagyon jó hely volt. Akkor került fel az első Pepsi-Cola reklám az első hétemeletes oldalára: „Modern világ, italunk a Pepsi!” Az első pepsi kólát a Mecsek áruház büféjében ittam az első emeleten afféle kölykökkel együtt. Piszkosul nem ízlett, hogy mennyire gyógyszer íze volt! De aztán hozzászoktunk. Úgy emlékszem, hogy a Pepsi volt az első, legalábbis velünk ez jött először szembe. Hosszú szőkésbarna hajú nő reklámozta ezzel a szlogennel. S ekkortájt került föl a Casco reklám az uránközpont tetejére, óriás nagy betűk, hosszú évekig ott világítottak. Azt éreztük, hogy uránvárosinak lenni az kiváltság. Kovácstelep, a régi Kertváros, vagy a Belváros, az más volt. Az Orion űrhajó filmsorozat korszakában egy olyan lakótelepre költözni, ami igyekszik mindenben modernnek lenni, az egy egészen különleges élmény lehetett. Emlékszem a korabeli bútorokra, amelyek tényleg csak az uránvárosi lakásokba illettek. Ez a városrész a buszközlekedésével, a Mecsek Áruházával, az iskoláival, az SZTK-jával, valami elképesztő volt. A 17 emeletes építése például mekkora szám volt! Két lift volt benne, az egyik 8-10 személyes, szép lassú, a másik gyors lift volt. Főleg lefelé volt jó, persze, hogy mi bejártunk, s állandóan elromlott a lift, mindig a gyors. Akkor bevezették a portaszolgálatot, s meg kellett mondani, hogy kihez megyünk. Én lettem a sztár, mert nekem volt ott ismerősöm, mondtam is a haveroknak: na, egy kis gyorslift?”17 Semmi kétség, az uránvárosiak dicsekedtek a városrészükkel. S ha arról volt szó, melyik Magyarország legmodernebb városa, akkor Pécs ugyanezt tette. Ha valakit akkortájt Pécs modernségével kívántak lenyűgözni, akkor mindig a nyugati városrészbe, azaz az Uránvárosba vitték, s azon belül is az Olimpiába. Az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjáról mintázott, étteremmel, bárral, szalonzenekarral és terasszal működő Olimpia az Uránközponttal átellenben, bámulatos belső berendezésével maga volt a legfrissebb korszellem: „Az Olimpia étterem modem vonalával és belső berendezésével akármelyik nyugati fővárosnak is a díszére válna. (...) nagyvárosi rangra emeli Új-Mecsekalját, melyet büszkén mutathatunk meg a külföldi vendégeinknek is.”18 Ebben az összefüggésben már nem számítottak a fizetéskor benne randalírozó bányászok s a futurisztikusan modern környezetben feszengők sem. Nem is volt kérdés, hogy az űrt frissen megjáró Gagarint magyarországi útján csakis ide, az Uránváros szívébe hozhatták. Itt beteljesedhetett az a szocialista modernitás, méghozzá minden víziójával együtt, amely a hétköznapokban inkább esendő arcát mutatta. A kozmonau17 Várnagy Ferenc: Én lettem a sztár. In: HALLING-N. KováCS-Tirrj 2008. 59. p. 18 ERDÉLYI 1961. 151. p.
