Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban
302 Tanulmányok jének „hasznos, kellemes eltöltéséről való gondoskodást”.38 Elsőként a Tiszapal- konyai Hőerőmű mellett létesült egy strand még 1965-ben, majd az 1980-as évek első felében a TVK kezdte meg nagyszabású szabadidőparkjának kiépítését, amely a város turisztikai célponttá válását is elősegítette. A többlépcsős beruházás első elemeként 1981-ben adták át a műjégpályát, majd 1984-ben a strandot. A medencét övező pihenőparkban az ajánlás szerint „stílusos pihenőpadok, étkezőasztalok, szalonnasütő-he- lyek, árnyas sétálóösvények teszik hangulatossá az idő múlását.” A városi újság nyaranta többször is képriportokban számolt be a zsúfolásig telt strandokról, a környék legnépszerűbb kikapcsolódást szolgáló létesítményeként ábrázolva a komplexumot. A harmadik nagyvállalat, a Tiszai Kőolajfinomító (TIFO) 1987 tavaszán adta át a KISZ-védnökségi megállapodás eredményeként létesített - három teniszpályát, egy kézilabdapályát és egy brigádparkot magába foglaló - szabadidőparkját. A városi parkrendszer büszkeséggel töltötte el a város vezetőségét, ám az már kevésbé, ahogyan egyes lakosok használták azokat. A Borsodi Vegyész, majd a Leninvá- rosi Krónika rendszeresen beszámolt a helytelen viselkedés okozta károkról, mint például 1964-ben: „néhány fegyelmezetlen ember eddig már több ezer forint értékű kárt okozott azáltal, hogy sok helyütt rátaposott a parkírozott területre, és éjnek idején megdézsmálja a kiültetett virágokat”.39 A tanács az újságban 1974-ben közzé tett felhívásában szólította fel a lakosokat, hogy ne lépjenek a parkok füvére és ne tépjék le a virágokat. A helyi döntéshozók igyekezetében az is szerepet játszhatott, hogy ebben az évben a Leninvárosi Tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága „Tiszta, virágos Leninváros” címmel mozgalmat indított, amelynek egyik célja a „Tiszta, virágos város” cím elnyerése volt. A mozgalom az ügy érdekében komoly erőfeszítéseket követelő, összetett programmal állt elő. A parkok kampányszerű rendbetétele során a brigádok társadalmi munkájára is számítottak, általános lomtalanítást végeztek, és meghirdették a „Tiszta, virágos lépcsőház”, valamint a „Tiszta, virágos intézmény” mozgalmat. Felhívták a kereskedelmi egységek figyelmét arra, hogy tartsák tisztán az üzlet előtti járdákat, és gondoskodjanak arról, hogy göngyöleg ne szennyezze a várost. Valamennyi oktatási intézményben osztályfőnöki órákon foglalkoztak a mozgalommal, emellett az iskolák védnökséget is vállaltak a város parkjai felett. A szabályok betartását nem bízták a véletlenre. „A város rendjét, tisztaságát helyszíni bírsággal, szabálysértési feljelentéssel, tanulók esetén iskolai fegyelmezési eszközökkel biztosítják. A leninvárosi Rendőrőrs közös járőrszolgálatot szervez az önkéntes rendőrökkel, munkásőrökkel, az Iíjú Gárdával. Biztosítottuk, hogy a délutáni csúcsforgalomban minden nap legyen járőr a város területén. A rendőrőrs rendszeresen felkeresi a kis 38 Szabadidőközpont a gyár tövében. Leninvárosi Krónika, 1986. június 5. 4. p. 39 Tiszaszederkény parkosítási gondjai. Borsodi Vegyész, 1964. június 18. 2. p. A park használatát némileg szabadabban értelmezte a város tervezője: „A közparkokban nagy, töretlen gyepfelületek kialakítását és sok fa kiültetését javasoljuk »fűre lépni tilos« táblák nélkül. »Fűre lépni szabad!«”. FÜLE 1968. 18. p.
