Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa... 267 május 17-i incidens nyomán özv. Stolnickiné ellen könnyű testi sértés bűntettének vádjával folyt eljárás. 1947. május 27-én elsőfokon a járásbíróság bűnösnek ítélte, azonban másodfokon a Budapesti Büntetőtörvényszék szeptember 30-án hozott ítéletével felmentette a vád alól. Ezzel párhuzamosan zajlott a másik büntetőügy, amelyet özv. Stolnickiné kezdeményezett özv. Siposné és lánya, Hapekné ellen, két 1946. júniusi, tettlegességig fajuló eset nyomán. A járásbíróság 1947. április 29-én mindkét vádlottat bűnösnek ítélte, és özv. Siposnét becsületsértés, Hapeknét pedig ingó vagyon rongálása miatt pénzbüntetéssel sújtotta. 1948 tavaszára úgy tűnhetett, Siposék minden fronton elvesztették a harcot. A büntetőgyakorlat fegyvere ellenük fordult, a társbérlet pedig megszűnt, lakásban tartózkodásuk egyetlen jogcíme az egykor Stolnickinéval kötött albérleti szerződés maradt. Amikor azonban utolsó lépésként 1948. március 30-án még a népbíróság is felmentő ítéletet hozott, addigra az illúzió, hogy özv. Stolnickiné végre fellélegezhet, már szerte is foszlott. A vitatott szoba jogi helyzete az újrafelvételi eljárás végeredményeként Stolnickiné javára rendeződött, azaz a társbérlet Siposékkal megszűnt. Stolnickiné ennek nyomán 1948 elején fel is mondta az albérletet. Siposék kiköltöztetésére 1948. március 16-án minden valószínűség szerint - kényszer alkalmazásával - sor is kerülhetett. Ekkor azonban váratlan fordulat következett be, ugyanis feltehetően ezután, de még valamikor e hónap során a kerületi lakáshivatal a lakást Hegyi Sándornak és családjának utalta ki, akiknek behelyezését karhatalmi úton végre is hajtotta, Stolnickinét pedig 1912 óta bérelt lakásából kilakoltatta. A lakás Hapek Jenő és Hegyi Sándor személyében a KATPOL két beosztottjának társbérletévé változott.26 Stolnickinének a kilakoltatás során tett állítólagos megjegyzései megint csak az államrendet sértették, így újból az 1946. évi VII. te. 2. §-ának b) pontjába ütköző izgatás vádjával indult ellene eljárás. Bár a vád és maga a népbírósági ügymenet már nem lehetett ismeretlen Stolnickiné számára, az ítélet azonban annál inkább újdonságot tartogatott: ezúttal három hónap felfüggesztett fogházra ítélték. Hogy ezután özv. Stolnickiné még élt-e a fellebbezés eszközével, és ha igen, milyen eredménnyel, nem tudjuk. Az utolsó momentum, amiről Stolnickiné és Siposék vérre menő harcából értesülünk, a még a Stolnickiné ellen folytatott első népbírósági ügyben 1949. július 2-án született határozat: a Népbíróságok Országos Tanácsa mint fellebbviteli fórum, a népügyésznek az 1948. március 30-i, Stolnickinét felmentő ítélettel szemben benyújtott semmisségi panaszát mint alaptalant elutasította. 26 A Hegyi Sándor beköltöztetésével kialakult bérleti viszonyokra vonatkozóan forrásaink ellentmondásosak. A történések logikája azt sugallja, hogy a lakáshivatali döntések nyomán 1948 elején Siposék már csak albérlőként voltak a lakásban, és e minőségükben kellett őket kényszer útján kiköltöztetni. A Stolnickiné elleni második népbírósági perben született ítélet indoklása azonban Siposékat társbérlőként említi, akik mint ilyenek voltak jelen Hegyiék beköltöztetésénél. A társbérlői mivolt megmagyarázza ugyan, mit is kerestek még mindig a lakásban Siposék, azonban hiányzik egy láncszem ahhoz, hogy választ tudjunk adni arra a kérdésre, hogyan is lehettek ők 1948 tavaszán ismét - avagy még mindig - társbérlői a lakásnak.
