Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
Novák Veronika: A térhasználat kutatása - módszerek és lehetőségek 25 Elmélet a gyakorlatban: a továbblépés lehetőségei A magyar várostörténeti kutatások a gyakran kedvezőtlen forrásviszonyok mellett is igen messzire jutottak a városi tér megismerésében. Rendkívül fontos eredmény a régészeti és az írott források összekapcsolt, komplex elemzése, amely a topográfiai rekonstrukció és a városkép időbeli átalakulása mellett nagy hangsúlyt helyez a hatalmi viszonyok térbeli megjelenésének értelmezésére is.42 Szintén jelentős törekvés az anyagi kultúra és a mindennapi élet tevékenységeinek, illetve az egyes városi csoportok, például az elit térbe helyezett vizsgálata, valamint az egyes városok teljes utca- és telekrendszerének feltárása az okleveles anyag, a városi könyvek bejegyzései, valamint a végrendeletek alapján.43 Az itt vizsgált forrástípusok felhasználhatók az elképzelt, megtapasztalt, nem anyagi jellegű tér vizsgálatához is. Különösen kedvező a helyzet a kutatásra, amikor eltérő szokásokkal, normarendszerrel, értékekkel rendelkező, ha szerencsénk van, rivalizáló, tehát forrásokat termelő csoportok élnek egymás mellett a városi térben, az összeütközések, érdekegyeztetések ugyanis láthatóvá teszik a két fél - egyébként rejtve maradó - térrel kapcsolatos elképzeléseit, gyakorlatait is. Ilyen csoportok lehetnek az egymás mellett élő különböző etnikumok; az eltérő társadalmi csoportok, a városi polgárok és a városba egyre nagyobb számban költöző nemesek; a katolikusok, protestánsok és zsidók. Ám az összeütközés, az erőviszonyok eltolódása létrejöhet a városi közösség és a királyi udvar, a városi közösség és az egyházi intézmények, a városban élő világi papok és a szerzetesrendek között is. A város térbeli rekonstrukciójához felhasznált források, tulajdonjogi ügyletek, végrendeletek, határjárások, a városlakókhoz kötődő lakhely-meghatározások alkalmasak arra is, hogy a térhez kapcsolódó elképzeléseket is megpróbáljuk megragadni a szóhasználat, a határok átjárhatósága, jelentése, átlépésükhöz és rögzítésükhöz fűződő szabályok, gyakorlatok vizsgálata révén. Épülhet a kutatás olyan ellentétpárokra, mint a magántér és a köztér, a szent és a világi, az egységes és a széttöredezett, a homogén és a heterogén, a zárt és a nyitott, amelyek az adott korszak térfelfogásának alapvető és jellegzetes tényezői. Korszakonként változik az ellentétpárok tagjai közti határ elhelyezkedése, illetve átjárhatósága: a középkor és a kora újkor századaiban jól kitapintható változásokat tapasztalhatunk például a magántér, az intimitás határozottabb megjelenésében akár a tulajdonjogban, akár a házak belső terének specializálódó elrendezésében, akár az ehhez fűződő gyakorlatokban. A városi hatóságok erejét, öntudatát jól meg lehet ragadni a közterek pontosabb körülhatárolásában, a magánérdekek, kiszögellések, térfoglalások határozott visszaszorításában, a beékelődő immunitások elleni fellépésben. A megszentelt terek átjárhatósága, hétköznapi célokra való használata nagy változásokon megy át a reformáció és a katolikus reform időszakában, a pontosabb elkülönülés mellett a deszakralizálódás jellemzi a hosszú folyamatot. A tér 42 Lásd általában Kubinyi András munkáit, illetve pl. LASZLOVSZKY 2004. 43 Lásd például Végh András, Majorossy Judit vagy Goda Károly kutatásait.
