Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
244 Tanulmányok 4. kép. Rózsaünnep a margitszigeti kertészetben Forrás: Kertészeti Lapok, 1905. 104. p. A Margitsziget mint főhercegi „szalon” olyan egyszerre valós és virtuális teret, egyben közösséget képezett, ahol azok, akik az idelátogatást megengedhették maguknak, (tehát kivételes alkalmaktól eltekintve a közép- és felső középosztály, valamint az arisztokrácia képviselői), a sziget természeti szépségei mellett, talán nem túlzás ezt állítani, a főhercegi vendégszeretet is élvezhették. A rangkülönbségek megőrzése és tiszteletben tartása mellett a biedermeier kötetlenséget, közvetlenséget, családiasságot idéző hangulat jellemezte a teret. Bár a szigeten a társadalmi távolságok fennmaradtak, de a térbeli együttlét, a sziget szépségeinek közös élvezete, a főrangú vendéglátóval való közvetlen, vizuális érintkezés lehetősége mégis valamiféle közösséget alakított ki. A Margitsziget családias, kötetlen hangulatát a főhercegi család azzal teremtette meg, hogy minden formaságot mellőzve érintkezett a szigetre látogatókkal, ami az ellenzéki élclap, a Bolond Miska egyik karikatúrája szerint gyakran komikus helyzetekhez is vezet(het)ett (5. kép).
