Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
220 Tanulmányok detektív osztályának főnöke írta. Krecsányi maga is kiemeli, hogy a rendőrség célja azzal, hogy „néhány jótékonyságból ismert urat és úrnőt és a napilapok tudósítóit a nyomor, az erkölcsi romlás fészkeibe elvezette” az volt, hogy „a főváros ezen foltjait a társadalom irányító tagjaival megismertesse.”64 Az első „irgalmassági razzia”, amelyet Balla leír, Budán, a Villányi úton, egy magára hagyott téglagyár helyén álló 66 holdas nyomortanyán indul, ahol az emberek a kemencékben laknak. Innen azonban a detektívek és a razzián résztvevő „tekintélyes férfiúk” átmennek Pestre, Budapest „legrettegettebb városrészébe, Angyalföldre65, hogy tovább kutassanak a „rejtőzködő nyomorúság után.” Itt, a Hungária körúton túl fekvő Petneházy utcában nyáron kóborcigányok, télen pedig szegény napszámosok és kocsisok táboroznak.66 A második razzia már eleve Pestről, a Visegrádi utcai rendőri őrszobáról indul, s a résztvevők innen haladnak a külváros irányába. „Minél beljebb jutottunk a külváros riasztó belsejébe, annál szorongóbb érzés fogott el bennünket.” - írja a riporter. Az apró viskókkal, üres telkekkel és háromemeletes bérpalotákkal tarkított külső részeket civilizálatlan helynek látja, s e civilizálatlanság egyik fokmérője a rendes utcai világítás hiánya. Egy a Lipótvárosban lakó kereskedő tulajdonában lévő bérkaszámyát látogatnak meg a Zápolya (ma Gogol) utcában. Balla így jellemzi a gazdagság és nyomor közötti kontrasztot: „Csak fél órai távolság választja el azt a részt, ahol a vagyon tobzódik, ettől a résztől, és mégis a földi élet legszélsőbb ellentétei állanak egymással szemben.”67 A lakók közül a társadalmi ranglétrán lecsúszott emberek sorsát mutatja be, köztük például egy vidéki szolgabírót, aki a fogházból (ahol felesége meggyilkolása miatt ült) kiszabadulva lakik ezen a fővárosi tömegszálláson, s tanult emberként lakótársait oktatja, és tanácsokat ad nekik.68 A razzia következő állomása a Dagály utcai hírhedt Zarzecky-telep, amely egykor a Zarzecky János által alapított váci úti gyufagyár munkásainak lakóhelye volt. Innen aztán az expedíció az Angyalföldi úti Hajléktalanok Menhelye felé veszi útját, ahol - a tömeglakásokon tapasztalt bűzzel és szennyel szemben - tisztaságot és rendet találnak. A menhely Balla szerint azok gyűjtőhelye, „akik minden emberi méltóságukat elveszítve, az örök hajléktalanság gondolatával megbarátkozva, önérzet, erély és érzés nélkül, ösztöni életet élnek vagy rálépnek a bűn útjára.”69 64 BALLA 1909. 4. p. Tábori kifejezetten ellenezte ezeket a „dísz-razziákat”, amelyek nyomán „érzelgős jelzőkkel tarkított” beszámolók születnek. TÁBORI 1911. 697-698. p. 65 Angyalföldön végzett terepmunkát a pedagógus Nemes Lipót is, aki 1913-ban jelenttette meg A kültelki gyermekek élete és jövője című munkáját. Nemes első megfigyelései után két évtizeddel ismét visszatért ide, hogy megvizsgálja milyen hatással voltak a háború és a forradalmak az itt lakó gyermekekre. E kutatásai alapján született meg 1935-ben A bűnöző társadalom kialakulása. Angyalföldi adatgyűjtések, megfigyelések és tanulmányok alapján című munkája. 66 Bállá 1909. 16-23. p. 67 Bállá 1909. 18. p. 68 Balla 1909.21-23. p. 69 Balla 1909. 30. p.
